Zayas-Torres Livia (Horváth Lívia) Versei
2008©All rights reserved.Minden jog fenntartva. ( Versek és saját képek.)
2024. április 18., csütörtök
Álomcsók
2024. április 17., szerda
Virradat
Virradat
Kép: Kaponai Veronika Orsolya
2024. március 29., péntek
CRUCIFIXION
megformáz minket a múltak jelenében.
Beírhatatlan szemünkbe a nyoma. A télvégi fagyok ugyan eltűnnek vele, de
a farkasok a szűk homályban lesnek, a fehér fénytől megijednek.
A véres gyapjút sem kíméli a hideg.
Csak kinyitom az Isten elszökő mosolyát.
Szabadíts meg azoktól, akik felfalnának. Tavasz jön. Keserűnek tűnő hófolton át oly nehéz most átkelnem. Ha megállsz, tedd azt, amíg ismeretlen földeken állsz: jót étkezel s, könnyebben leszel, ha széjjeltépi az eget a forró zivatar.
Alázattal kérnék tőled áldást: élre tép a kard, bárányt remélnek az özvegyek. Fölküzdhetem magam nehéz csontomig.
Szabadíts meg szétnyíló szorításodból: tövis.
2024. március 27., szerda
La passion
La passion
Kép: Köller Gábor
I.
Mind a kettő öröklétű:
a mosolyod és
a vétkezés.
Egy hüvelyknyi:
a balra-fordulás.
II.
Amikor jobbra nézek:
látom megtöretett tested.
csak a lelked, a szíved kerestem!
2024 Jan 6
2024. március 25., hétfő
Kvartett
Kvartett
Kép: Claude Monet "Wooded Path."1865
I.
Méregzöld
Az ablakon beszűrődött
a meleg-fehér esti fény,
imádtam,
ó imádtam én vágyó tekintetét.
Merre nézett, s mit csinált?
Az történt, hogy szerte-szállt!
Láttam én zöld haját:
A vállamhoz ért, túl korán.
Volt ott valami: a vállam felett,
Éreztem-e a reá simuló érveket.
Éreztem, nyugalmat adott.
az épség, hogy életben vagyok.
Zöld ábra, zöld keret, zöld tér.
Zöld az ablak, zöld vagyok én.
Méreg?! Nem, az nem lehetek.
A zöld mélye kél, mert étke szívemnek.
II.
Horizont
Az evezőt nehezen emeltem én,
kővé vált két karom.
Csak hajtottam, hajtottam csónakom.
Oly lassúnak tűntem, az idő rohant.
A tó tükrében megláttam önmagam.
Önmagam?
Ki lehetek én?
Halandó, aki csónakázik a nyár
ölén.
III.
Suttogó
Lehajolt hozzám a kéz:
az ágak susogták:
gyere még!
Lejjebb gurulj, a kör körül méregess!
ide- oda lépek,
itt a lábnyomom is megterem!
Éjjel - éjjel éjszaka, esti fény nappala:
Olvadás.
IV.
Sodrás
Ösvény, amerre járok.
A kezemből esőt szitálok.
A vízcsepp, pereg, csepereg.
Hajlik a fű, a dombok felett.
A kékség ébred,
zúgnak a patakok.
Árnyékből szökkenek,
még az álomban vagyok!
Ha szólanék is!
Hívnám a csendet,
morajló ágán pihennék a végtelennek.
Ó, merre is járok?
Ahol smaragzöld a kék.
játszik, csak játszik az életem,
a kövek szegletén.
2024. március 25.
2024. március 24., vasárnap
Mindörökre jó
Mindörökre jó
Oly messze húzódott az ég,
a tenger kiteljesült ölén.
Kettesben voltunk én és a Hold,
Ki sebén aranylott, több darabból.
Mire összeszedtem, s érintettem volna még,
addigra már eltűnt ő : a tökéletlenség.
Maradt velem, a hangja: a mindörökre jó.
Kedvessége nekem való.
Oly messze járt már a százötven negyvennégy
csak számoltam, minden csillagot,
a fényszemű reményt.
Zárka az égbolt most,
bármire is gondolok,
ürességében járnak azok a pillanatok.
Mentségére, tudom: túlvilági is lehetnék.
Kettesben és titkon: a Hold és csak én.
2023. december 30.
Kép: Kovács Balázs
2024. március 23., szombat
Idegen
Idegen
Valaki állt ott, beszélni hozzá, nem mertem én. Tudni illik, az "ott" csak távcsővel látható: szemlére hívtalak hát, idegen... Aki hamar letért az útról, körülnézett: ritkábban kellett odapillantanom. Egyedül vagyok, a fellegek tanítanak, fényleni, sötétet teremteni, akkordok derekát hajlítani, szemben, a legyőzhetetlen szavak önmagát megszólítani. Szemlére hívlak, hát idegen. Hűs a lélegzeted, folytonos a lépted, néha mégis szenvedélyes vagy, gyanútlan és ártalmatlan, vagy velem Idegen.. Élhetsz - e kötelező életet? Vagy csak felém vágysz véletlen egybeesést? Állsz ott, talpad előszobájában, hallottam hurcoltad magadon köpenyedet: Nem volt kár, szemedbe néznem, "ha esetleg még, a madárdal röpítene" Biztosan megállnék én is, "ott", ahol cinkos a tűz, de a mosoly, nem a távoli visszaút. 2023.12.28.
Kép: Claude Monet, Apple Blossoms, 1879
Kimondottan akarom
Ártatlan
Ártatlan
Kép: Kovács Balázs
El van rontva ez a forradalom,
Ti adtok parancsot nekem?
Átfűt titeket az igazság szava,
de koponyátok a dacba vezeti szívetek.
Mit rontottunk el?
Kiket hozzám parancsoltám, Főuram?
Most tőrrel edzik egymás istenségét,
a kikezdhetetlen tépőfogak!
Kieszelt fenevadak vagytok, a
bástyanép, a csali. Kire bilincset
aggattál, most a keservet színleli!
Ne adjatok virágot a feltámadáshoz,
felnőnek még az asztalra szőtt csillagok,
kötöznék az égre fel százezer esküt is,
de már senkit nem érdekelnek az ártatlan angyalok.
2023. 12 . 11.