Speculum

Speculum

"Az ablak": áthatolhatatlan falak láthatósága.

"A világ": Áthidaló gondolat a tükröződéseink között.

 "Illúzió?": Csak húzd el a függönytakarót.

2025.12.18.

Violarium

 Violarium

Könnyű szirom, mind zöld-fehér,

lilák-kékesek az éji mesék. 

Felkelő hajnal jár porzó bibén.

A tél még éjsötét, de

felváltja a zümmögés,

a dér elillan, 

lépteink kopogó- halk neszén.

2025.02.14.

Változatok az életre II

 

Miénk az ösvény. 

Nem az időjárás határozza meg a pozitív lélegzetvételünk, nem fontos, hogy hó, eső vagy por hullik ránk. 

A belső erőnk szab ránk köntöst.

 Vagy elbújunk, vagy felfedezünk.

 A lépések előre visznek, minden egyes gondolatunk szabaddá válik.

 Inkább csak játsszunk a napsugarakkal, hogy érleljék bennünk a kihívásokat továbbra is.

2025.02.02.

Lélekfonal

 Lélekfonal

Kívül fedél,

belül lélek.

A könyvben létező elmélet.

Toll, papír, gondolat.

Köss kezedhez, s

legyél szabad!

2025.01.30

Hajforgó

 

Hajforgó

Egy -kettő széllel forgó

friss lélegzet tovaszáll,

friss, friss zuzmarás a fű,

a fa ágán korai párismadár,

Három-négy lépés még a föld,

hogy a parthoz érj,

küldj még kétezer kérdést 

hogy felét megértsd!

*

Hajamból kifont áĺmot,

az ébredő,

húzza -húzza azt tovább

a végtelen erő!

2025.02.07.

Változatok az életre

 Változatok az életre 

A szél hangja dallammá szelídül a jegenyefák félig lehullt levelei között. Látszólag kissé felhős , a félig-fehér égen, felhők áradoznak arról, hogy hamarosan esőcseppeket hullatnak a föld színére. 

Később kitárulkoznak, a hideg-éji levegő ölébe térnek.  

Amikor megjön a téli lehelet, már a hópihék felsorakoznak a faágak melegére is. 

Így, vagy úgy, de csak egy kis ideig lesznek itt velünk.  

Mi meg: továbbmegyünk. 

2024.11.20.

* 

Az élet, ahogy folyamatosan változik, ahogy körbevesz, elcsitul, majd a “most” összekötődik a múlt gondolataival, kultúrájával, milyenségével. A jövő generációinak enni adunk éhségünkből, tápláljuk, tanítjuk őket, minden jó érzésünkkel, a kiapadhatatlan energiánkkal. Ami ugyan átalakul egyszer, egy rózsává, a tövissé, a szárrá. Esőt hoz ránk, a pusztulás előtti állhatatosság. Alázattal jöttünk, de nem kételkedően indulunk majd el. Fáradozunk, erőt kérve mulasztásainkért. Számtalanszor kérdéseket teszünk fel, de csak így tudjuk meg azt, hogy minden tettünk, vétkünk, megbocsájtásunk nem hiábavaló. 

2024.11.23.

* 

Nincs olyan, hogy könnyű lenne bármi is az életben. Nincsen könnyen jön és nincsen az azonnal megvalósul. Csak az út van, amin járni kell, ami vagy egyenes út, vagy zsákutca és maga az ismeretlenség útja. Maga a jóság vonala, vagy a rosszé, vagy a kételkedésé. 

Egy biztos, hogy nincsen egyszerűség és nincsen gyors megvalósulás. 

Az út bejárása tudást, önfegyelmet, kitartást és elhatározást kíván. 

Amiben nem a megérkezés lesz a fontos, hanem a tapasztalás, a fejlődés, a pozitív megélés magunk irányában. Azon az úton, megszakítatlanul. 

2024.11.15.

* 

A hűség szolgái vagyunk, vagy csak próbálunk háborút nyerni a rendíthetetlen viszonyok között? Ha válaszolhatnék, az eskü alól menedéket nyernék. Talán, később megmondom, hogy : aki örökül hagyja nékem szavát a szerelmére, én őt soha el nem hagyom. Csak a fogadalom, hogy jó leszek egyszer, s a szolgaságon felülkerekedem, mit érek majd, ha ellened megyek? Legyünk azok, akik megmerítkeztek egyszer abban a vén óceánban? Fogát fenheti éhség reánk. Úgyis felébredünk, ha jő az este. Vétkeink előtt. 

2024.12.04.

* 

A karácsony kora jő, a lelkekben, a szívekben az otthon. 

A tettek varázsolnak át minket, a tárgyak mind elvesznek a hó messzeségében. 

Oda lépünk, s ott reánk várnak: a szemek tükrei. 

Kitárulkoznak a vágynak, csókot lehel a szeretet, minden homlokra még. 

2024.12.11.

Jégvarázs

Kép: Köller Gábor

Jégvarázs

"Oly karcsúnak látszik ma a köd,

keresvén a föld szagát, más illat

most nem dereng.

Némán üdvözölnek, simító kezek.

Csak lehull a hó, az álló lehelet.

*

Oly rozsdafoltos e vízcsepp.

a sárga bádogtetőn át mossa el

a szemek átlátszó könnyeit

az elmúló idő

végtelen őre."

Servus humillimus sum

 Fotó: Köller Gábor

Servus humillimus sum

Éjjel sohasem káromkodom,

Nappal meg gyűlölöm a szolgabeszédet. 

Nomád ez a világ,

múltán a feledéshez közel - mégis messze járok.

Sötét ez a század. 

Vak forgatja aranyát , 

s látja vájatlan gödrét szemének ?

*

Nagyapám csak hetven volt, 

azt mondták beteg. 

Tudom abrakon élt fogságban bent.

Akkor a legszebb az ezüsthold, 

amikor még

" rejtelmes az a sziget".

2024.10.19

Megtisztulás

 

Fotó: Köller Gábor

Megtisztulás

Szegénység ez, lehet.

Tisztítótűzben egy a baj: Mindent megteszünk nekik. 

Piros már az ég alja is.

Cimboráim mellettem ülnek, 

a mezőn fakasztott ágak fekszenek, itt a tél...

Tisztítótűzben: két óra est bőven elég. 

Örömömben, szememben sohatöbbet meg nem látsz; 

Míg hideg van, addig a kályhától jobbra találsz. 

Töprengő kivárást, a holnap igazának.

2024.10.20.

Pergama

 

Fotó: Köller Gábor 

Pergama

Akivel boldogabb körülöttem a kivirágzás,

 azzal az oda-visszaúton jót cselekedem.

Felnövő leszek a fákhoz, érző az imához.

Önmagam megfontolom, 

mert egyszerűbb egy gondolat, 

mint amit mondhatnék neked.

Szemed láttára kifordulok ebből a gondolatmenetből:

Mert egyszerűbb példa illene csak hozzám. 

Figyeld, amit nem mondok: 

porból senki sem könnyez aranyat,

a magány háborúja korán, 

s törvény szerint váltja le az Urat. 

Mi meg bámulunk csak a Napba!

Ujjaink között folyik el seregünk haragja: 

átok ez, a vérző bőr sebének.

Kései harangszó áldja meg a felleget.

2024.10.19.