Kék (Egy álomra)

Kék (Egy álomra)

Valami kékről álmodtam az éjjel

kék volt a ház.

Kék volt az asztal,

kék voltál, mint az ég

kék voltam, mint a szem

szád kékjétől elmarasztalt élelem.

Ételt kínáltam a búzaföldnek,

kék magokkal tömtem temérdek hegyet.

Kék ruhát aggattam csontos vállakra,

felhőként hordtalak a súlytalan fellegen.

Kék abroszon terítettem étket,

kék tövissel böktem hüvelykujjadon.

Kék dallamot húzott a fröccsenő vércsepp,

a véznára satírozott zöldszín húrokon.

2010. 09.27.

Szépséged a vers

A versed szépsége ihlet a könnyre,
még ha botlott szavakból rakod is össze.
Az arcodra írom, hogy: „szeretlek”.


Tollat nem veszek a kezembe,
csak nézlek, ahogy néz le rád a Nap.
A vers betűi közt tartalak
lapozgatlak a sorokban.
Bőrödre lélegzem a karcolást.
A tintából két szív kiállt
szerelemért…


Figyellek.
Árnyékot figyel a fény.




2010-10-13

Fél szerelem feszít

Fotó: Kovács Gábor





Fél szerelem feszít 

Feszítve kegyelem les
szívek mozdulatlan tévútjain
nincs messze idő szerelemhez,
ősi ember alakot ölt s ölelve feszít
alvó könnyeket felold
múltak ferde vonalaiba rejti
feledések ígéretét.
Lehunyt szem lát éleket,
a kitárt vakságából elveszít.
Feszít.

Fél szerelem bátrabb, mint halál.
Ki ráhajlik, majd letörve áll.

Lív -A szépség a vers

A világról

Sajnos, az emberi butaság mindenhol jelen van. Követi az embert, aki meg elmenekül előle azt megtalálja. Sikeresen kibújni alóla szinte lehetetlen és mégsem lehetetlen. Ha nincsen béke a fejekben, akkor nincsen béke az életben és amikor a szívben nincsen szeretet, akkor a békét újra kell teremteni annak, akiben még az a jóság lakozik, amivel az ember újrateremthető.
Minden kérdés meghatározhatatlan. Nincsenek válaszok. A válaszokat előregyártják, a megkérdőjelezhető a " ha" pedig, a bizonytalan. Hiába tudja az ember, mi a helyes megoldás, ha csak ő az egyetlen egy aki úgy érzi a bizonytalant, ahogy senki más.

Az ördög játszik

Özönvíz, amiért rosszak vagyunk.
Árvíz, amiért nem figyelünk.
Vörösiszap, mert vérünkkel egyezkedünk.

Beleavatkozott a pénz a természetbe,
isszuk a „ nem káros menteset”.
Esszük a gyomorforgató
műanyag porleveseket.

Összekeni az életeket a remény.
Ki mossa le a házfalakról a feledkezést?
A fényről a pokolra jut csak a hír...

A vörösiszap mérge
mindent halálba borít.


2010-10-08

Másolhatatlan

 

A fényképről átörökítette mosolyát,
egy gyermekkorából könnyezettet,
a hajában masnisat, egy copfosat
ami a tizenhat éves lányfejen
a töredékeny hajszálakból úgy fonódott össze,
mint folyó ereződés a bőr alatt.

A nem akarást már az elvitte idő,
ő meggyűrten élte a szenvedést,
volt, amikor mozgásban volt a nevetés
az arcában érezte a ránctalan mozdulatokat.

Beleírtam magam haldokló nagyanyám szemébe,
aztán nyomát kutattam a feledésnek.
Kérdezte is tőlem, tudatosan nézett:
Te leány, sodortál már virágszirmokat?

A víz és az illat illant,
tudtam neki mi maradt.
Befűtött levegő pár négyzetméteren,
kórházi ágyakról igézett alulmaradás.

Olyan volt látni őt
az esendőt, mint
akivel senki nem foglalkozott,
végigvitte az élet a soron.
Hol gyorsítottan, hol úgy,
mint aki megelégedett.

Üres nem maradt a ház.
Tétova nem maradt a két éhes macskaszem.

Morzsák hullottak alá az egereknek.
Sokáig.


2010-10-04