Este lesz

Este lesz

Hosszú este lesz,
mint az idő amikor meg megáll,
ideképzelem milyen is volt a nyár,

szememnek áldás,
mikor koránjöttél és megláttalak,

Sírtam, de öleltél,
őszintén éreztem szavad,

aztán elmaradtak a levelek,
csak hullott, sereglett a sok őszi levél

utaztam, erre s arra,
de nélküled nincsen úticél.

Mint aki a tűzbe tévedt,
mint aki szól, s mégis rezeg,

ideképzelem milyen is volt a nyár,
amikor jöttél és megismertelek.


2019. 11.08.

Az ingó hold

Az ingó hold

Fotó: Kondor Tamás









Oly, szegény volt a Hold,
s míg ott világította volna a vágy szirmait,
kiteljesedetten látta az eget,

gazdaggá lett szívében, a szerelem.

Oly, keservét látva, a bolondulásnak,
hitte értelmét, de lázadott,

soha nem elengedvén,
élve, se holtan azt az ábrázatot,

amit Vénusz kínált neki,
kísértvén Istenséget,
alázatot képviselt,

de jött, itt volt, s semmi mást nem tett,

" Csak szeretett".

2019.10.07.

Visszaút

Visszaút

Kövesselek? Mit kezdjek óvni benned,
ha kéred, s engeded, hogy
törekvő gondolatodon éljek,
vagy adjak csak helyet a közös
felfedezésnek,
s ha megragadtad ömmagam kezét,
mint törzsed s gyökered fonódó útját
járom

Veled

Lehet, a visszaút talált ránk,
talán szemben álltunk árulásokkal,
s az üvegfalon át, kifényesedett
az árnyék,

beérett gyümölcsét hozta
a várakozás.

Mind mind csak szavak,
megyek megyek, s ki marad,
hulló az ősz, de mindig alázatos
a látomás

a téli rímek
ábrázolásának,

mert válasza lettél
bensőm mozdulatának.

2019.09.15.

Vakmerő

Vakmerő

Ó, vakmerő kétely
szellemét, mint magamat
hasonmásodhoz fűzni
hagynád bízhatatlanul?

Ó, vakmerő báj
lehetnék benned akár a fagy,
tetten nem érhető vágy,
ami itt maradt...

Elmész -e úgy, hogy itt sem voltál?
Látom, szemgolyónk szeretkezne még.

Két remény ága csüng,
szívünkben szorítja képzetét,

csak lássalak...

Hasonulok, nézz le rám!
Akár légy nékem a Nap,

Égess el, ölelj úgy
mert meghalok benned,
kezedhez hozzáérő

vérző sivatag.

2019.09.14

Memories

Memories

Ha a világ több gyengédséget hozna,
a széptollú madár útnak indulna
oda térne, ahol megemelkedne
hajladozása

repülne felém a szárnya,
szíve visszatalálna a tópart forgásába,
sziklákon bicegne az óramutatása
a múló veszteségnek, hogy valamikor
Ő megriadt " a sohatöbbé" érzésétől,

mert ha a világ több gyengédséget hozna,
a lába  nem lenne az óceánok foglya,
nem tartaná vissza, " hogy elrepülök újra" fel fel a magasság mindenségein...

Csak néhány esztendő volt szelíd neki,
csak hazátlan úszott, mikor a vízbe esett.
S a világ meg nem értette Őt,

csak
féltett másokat
és gyengédséget keresett.

2019.09.13.

Itt vagyok

Itt vagyok

Oly csöndes éjszaka jő,
párnámon arcom, s lehunyva a szem,
látlak magam előtt szerelem.
Olyan ábrándos a hangod, s tekintened hozzám
beszél,
látlak magamban szenvedély.
Fölébredtem.
Tudom tükröződik az ablakról a fény,
a levegő hűvös itt bent,
de dolgom az, hogy Te velem itt legyél.

Akármikor, a test csak fáradt lesz,
lelkem portyázik majd lelkeden,
mozdítható lesz az idő,
nem érezhetsz máshogy mint a képzelet,

de jő és bizserget, minden csók
a szívemre hull, ha hóesésben is,
tegnap még forrón égetett a nyár,
de holnap már Te leszel velem itt

Találkozás.

2019.09.12.

Láss még!

Láss még!


Láss még, nézz még
zöldeskék az ég, mint a szemed.
Olvasnám belőled szomorúságod,
rendületlen sóhajtásod,
szívembe fonnám a szíved,
remélhetnénk a véget,
de inkább fekhelyemre térnék,
hívnálak és letörölném a nem tetsző port
álmaid képeiről...

Amit rólam faragtál,
amit rólad faragott az élet,
szólítottam a mindenséget...

Néha felriadtál, de elérkezett az idő,
hogy formába öntsd a táncot.

Lásd még, nézd még,
vöröseskék az ég
a szél bőrünkön él...

szemeinkben, ajkunkon
táncol.

2019.09.11.

Vonalak

Vonalak

Apró neszt hallok, tudom a szél
zárja össze a nyarat, végig simogatva
tenyered vonalaiban az ősz ifjúságát
rólunk ad jelet s elold kételkedést a holnap.
Ruhánk még lenge pirkadatja látszik,
esténk későn álomba merülése jön
szárnyain
mind felénk hívja a magasból  az éjszaka
kihűlését,
de tudsz ölelni forróságot szemembe, bensőm ujjai fátyolként borítanak,
s kérdezi ajkam, óhajtasz e kémlelni
"csak pironkodom": sokféleségét a végtelen kivirágzásnak?

2019.09.08.

Feledkezés

Feledkezés

I.

Az ég megterített, ma esik és esik
eső esik feledkezve, vállát vetve
öltözik a világ hervadásba,

mert vakítóan kevés igazság
van a folyó- patakban,
ahogy könnycseppjét vakolom
a számra őszinteségnek,

Sose hazudnék, veszélyben is bíznék,
az eső szennyes koccanás az ég és
a szívem felett.

*
II.


Kitisztulását azelőtt láttam már
a szomorúság óráinak,
mikor még az időt kémleltem,

mikor még a lelkem közepette
megálltam előtted, hogy megcsókoljalak.

2019.09.03.

A holdsugár

A holdsugár

Beszélj még, megtört szívedről,
amikor szembe fordultál önmagaddal,
s hitetlen sokasága a szépségnek bolondított,
kopott tollakkal írtad fel reményed csalárdságait,
rendet tanultál, a szerelemben bizakodtál, de késő volt...

Hallottad a harang kondulását,
mintha elnémultak volna az ébredések,
mikor még várakoztál álmaid kivirágzására,

ahol tíz igazság termett, ahány öntudat hívott,
oly szelíden megadtad magad a kitárulkozásnak.


 A dombtetőn bár hó lelt árvaságra,
s talán nyarak tudták csak , hogy összeért e fölöttünk a csillámló holdsugár.

2019.09.02.

Időtlen

Időtlen

Néha elhúzódsz, néha ölelsz,
néha csak : örökre ajkamon pihensz.

Néha, nem mindig: de ugyanúgy,
szívemre az féltés termése alkonyul.

Gyümölcsöd édes, bódító véreden
testeden kéj karcolás: a szerelem sebe.

Néha, az éjjelem úgy veled:
- Igézi testem új ízedet!



*

Ó, a rajtakapott átoknak
néha, néha elkopott a szele,
ostromol a múlt, de légy váratlan vele.

Hagyd csak, hadd szégyenüljön
aki nem mer, gyáva még,
legyen megmondója, csak az ég!

*
Csak úgy...


Úgy ölelj magadba, mint a határtalan
álom,

ne néha: mindig ezt várom.

Fogadj be,  a fájó hiány körforgásába.



2019.08.31.

Holnap

Holnap

Mondd, mit ér a jövendölés,
hiába kéklik a felhők felett a horizont,
bennetek lombok, levelek nincsenek,
amikor megveti magát a tél, a szekerén

elmúló idő lesz a tegnap...

Mondd mit ér, a jövendölés,
mintha estetájt szemünkhöz érne a tűz,
s egyességét látva a körülöttük szigorú kétkedésnek, mintha behunynám a szívem,

hogy Néked megőrizve hibátlan hangom,
kitárjam tökéletlen szárnyaim,

melledre,
öledre,
tarkaságára a szerteszéledt leheletednek,

hogy itt voltál, s mit sem hittél jövendölésnek,
tudván, hogy álmod leszek,
hogy ott leszek nézéseden

Megmentem eltörölt feleleted,
arra amit kimondhatnék,
de most fekhelyemre vágyom, oda
ahol te vagy

Összetartozás.

2019.08.29.

Minden cseppjét feledésnek

Minden cseppjét feledésnek

Fázom - minden cseppjét feledésnek
hull,
elhalkul végtelen magány

Szó étkét - kétkedésnek, ne lásd
bántó tavaszát!

Sírom- halk fedél,
arcomba vésett önmagad,

létezni vágyó akarat.

Ázom - tested ruhám,
kardod vagy magad.

Bennem vér: együtt otthontalan.

Veled- óvni, mit ki nem mondhatok,
elrejtett fénylő karcsúság suhan.

Nyíló szíved vár,
s megölel szavad.

2019.08.22

Nyárvége

Nyárvége

Rezzenő ágak, messziről jött árnyak,
őszbe böjtölték a nyár gyémántjait

Szívembe, szívedbe
enyhe tavaszt ne kivánjon a virradat,

ne jöjjön zordul a bánat,
csak holnap kérdezze a tél
ki voltam, s ki voltál

szebb esküvés az igazság,
elküldtem csendes csókomat,
ha jönnél, itt maradsz

Te szilaj , félszeg töprengés
Te sejtő szerelem...

Csak a rezzenő árnyak járnak,
s kezem érinti kezed,
Az őszben közelség honol
egy boldogságban veled.




2019.08.22

Rózsák útján

Rózsák útján

Megformálom az utat amerre járok,
ahogy folyó a kavicsait felismeri,
az üres hasadékok romjait csókkal
töltöm be,

A szótlanságot  szemeidből
ábrázolom magamba
a pillantásod
kitörő mozdulatlanságából
nyíló rózsa lesz,

felszabadítasz ajkaddal
mélyebb világát keresni a vendég szívemnek,

nyári éjben,
míg eljő a reggel,
zöld lombok alatt,
ahol a rózsák nyílnak,

mint ajkaid,
ajkaim felett.

Új találkozásban.



2019.08.17.

Hajnali szerenád

Hajnali szerenád


Itt a hírnöke tavasznak,
de a múlté már a nyár is,
téltavasz jő lelkemben, s
esküszöm, nem fázik.

Mert könnyű a szendergés,
ha itt vagy velem,
Ó, csak mondd mondd,
én beléd-feledkezem.

Az ősz csak nevetve rejt el,
a búm nem keresem én,
Ki tudja rálel e a szívem,
lenni benned megnyugvás
részeként...

Most még hajolok,
hajolok arcodba,
mint vágyó szó, súgom feléd
a nevem,
kószán, mit sem sejtve,
hajnali szerenád fésüli át
bőrödön minden érintésemet.

2019.08.16.

Ölelő lelkek

Ölelő lelkek

Szívem első látásra
páratlan cselekedett,
mikor elsőre láttalak,
már akkor szerettelek.

Összefontam érted,
didergő lelkem,
mint Napsugár az eget,
még riadt voltam, hogy visszafordulnék,
de már akkor megszerettelek,

Forgott, forgott a vitorla,
éreztem lennék valaki veled,
merészség, álmok magassága közt,
tekinteted simogat az égbolt felett.

Majd fáradt karokkal, könnyezve
csak összeroskadtam én,
Ó, mily szép az élet, de nem a múlt ölén!

Jöhetne hétszáz pokol is,
ezer mennyország,
s szülhetne átok jövőt nekünk.

De, ne mondja meg senki más azt,
hogy a szerelemmel mit teszünk.


2019.08.16.

Mint azelőtt

Mint azelőtt...

Szolgálóleány e az élet keble,
vagy kisded tápláléka a szeretet?

Mint azelőtt,
mint azelőtt, hogy megismertelek,
voltál játszó gyermek,
számhoz szavakat öltő kamasz,

Első csókja éjféli nyárnak,
bölcs végtelenje az önfeladásnak,
Csalóka egyszeriségnek,
mert örökké akartalak!

Levél ér-erezetében,
versengő lélek ölelésében,
mint amikor,
mint amikor eszembe jutottál.

Ott néztelek, álmod felett,
Tőled nem szabadulva kérdeztelek,

mert szép volt lehunyva az a szem,
mint amikor még nem ismertelek,

nem köszönt reám tűnődésed,
önfeledt kéz nem szorította kezem.

Mert leszállt az éj,
körénk idomult a béke,
csak szüntelen,
Szüntelen...



2019.08.13

Legbenső végtelen

 Legbenső végtelen

A tükörben olyan ábrázatom,
olyan idegen még, de
téged látlak magamban,
midőn meggyötört lelked
volt a május,
volt esztelen világa az elveszett időnek...

Most megtaláltam viharzó
túlélését a tördelt lépteknek,
hogy újra szaladni vágyjanak,
az ágyon ne feküdjön mellettem
gyávaság
S behunyt szemmel is visszanézzek
érintésedbe....

Hogy a ragyogáson túléljünk szomjúzó
terméseket,
hogy ne egyedül simogass érzéseket, hogy
ketten hamvadó gyertyák legyünk,

Mikor a tükörben szabaddá lesz ábrázatom
mintha Te Én lennék,
S Én a Te lennék...

Orcádon suttoghatom,
a legbenső végtelent.

2019.08.12

Az ég hadai

Ó, mily dühe lehet a kedvnek,
ha nem figyelnek rá oly kedvvel,
s visszacsendül fülembe
a csend utopiája...

Rémesen botlik a holdfényben
a Vénusz, ha kilopakodik arcát eltakarva,
tévedhetetlenül vágyik a égi útban maradást lelni, de
arra rendeltetett, hogy öltse fel magára
törekvő jelmezét.

Új pusztulás, ha a szépnek sokfélesége
halott, adj szemeidből legördült könnycseppeket
záporoknak...

Teremts legyőzött hódításokat
Adj választ az univerzum morajának,
adj ismételhetőséget, hogy a mindörökké
serege ifjan kiáltson hadainak

feloldozást...

2019.08.11

Csöngess be!

Csöngess be!

Csöngess be a szívembe,
bőröd selymén érints virágzásba engem.
Teríts meg asztalodnál, hogy ne éhezzem a terhet.

Kóstolj meg,
ne ereszd útjára létezésem mélyét

csak feledd azt, amit tud úgyis messze vinne a
 szél,


S amikor felemelsz majd,  arcodon delel
 sugara minden kívánságnak,
amitől ékes lesz a rét,
reménnyé éget a tűz.

Bízva minden kétségek között,
bármi emlék helyett,
 a szerelemmé nyílik otthonunk.

2019.08.11

Töredékek III

Töredék III

Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
 Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.

*

2019.08.08

Töredékek II

Töredékek II.


Csak a csend képes elragadni,  ékszerként -csillagként tündökölni,
Egymásban- félően játszani dallamot,
ha föltekint a szív álmodni még.

*
Fél szemmel figyelem
gyanútlan szavak mentén
szikrázó gondolatod.
Nem szorongat az éj,
az esthomály feloldozást vár,
a hajnal ábrándjaiért.

*






















2019.05.07

Töredékek

Töredékek

Elvesztem benned,
mind néma fény a tavon.
Hullámzó álmaimmal
ébren csodálkozom.

*
Oldhatatlan a mérték tüze,
suhanva elszalad az éj.
Egyedül a léptei mögött
félem tekintetét a vágynak.

*

Ha hallod belül önmagad,
ne hidd,
szabadságod rabja vagy.

*
Kincsed tán szabálytalan,
nincsen messze még idő,
a szíved végül ölelésbe ér.
*

Feledés.

*
Végzet.

*
Oldhatatlan remény.

2019.08.05

Trió, ébredések...