Tükörben

 Fotó: Kondor Tamás





Tükörben


A félelem túlsó
oldalán álltam.
A tükörrel szemben
ébredt a fény.
Benne voltál,
összefontál
hátam mögött
mint hajfonat
tekervényt

hűvös szelek
borzoltak szét…
megkarcoltál
törött remény

ajkamon,

vér cseppent,
megvágtam szavad
nyelvemmel
taszítottam
hangodat.
Bennem voltál,
összefontál
megtört vonásodon
álltam.

A félelmem túlsó oldalát
szemeidből láttam.

(2001)
2009-08-31

Lív

Töredékből egészet

Töredékből egészet


„ Álomban álmodban”


Két szív
egy vér
összekötő erek.
Összeforrt töredék vagy lelkemen
Élet - rész, akit keresek.
Szétválaszt
az ég könnyeket.
Egy csepp szemedből néz,
egy mellemen mered.
A folyó gerincén
fél úton át
kezed vezet
összehajtott ígéret túlra
fordulunk táncra
nyílva
a másvilág hajóra
fékezünk megálljt!
Fényéveken keresztül,
vágyhidamon keresztet
vetsz,
vénuszdombomon pihensz.
Raksz töredékből egészeket,
összeért hatást.
Szunnyadó tested
nem foszlik, mint tűbe fűzött szál.
A törekvő
magzat
születésre vár.
Kezdetre növekszik ébren
kilenc hónapig tétlen.
Egy részt töredék.
Szerelem egész,
mert bennem élsz.

Kedvesem.



(2006)
2009-08-29-30

Rügyezz!

 Fotó: Trixler Róbert




Rügyezz!


Rügyezve halj meg!
A földbe esve élj.
A mag kinő újra,
a föld öröklét.

Karmaiddal ékesíts
kőbe vésett vak csodát.
Csorduló véred szívja át
Föld szító porát.

Rügyezve halj meg!
A földbe esve járj.
Gyökered mereszt a világra
összeölelkező életet,
halált.

Rügyezve halj meg!
Földbe esve érj.
A mag kinő újra,
a Föld örök Lét.



(2008)

2009. 08.28.

Mindennapok

 




 Fotó: janaanagy






Bohócorral futkosok
naphosszat, estig.
Egy napon elunom
az élet színpadát.

Mindennap
élek,
minden nap
bolond élet
színpadára lépek.

Élet és halál
vértestvérek.
Nappal életet,
éjjel halált élek.

Élek.

Az út vezet valahová.
Nem mutatja, merre menjek,
mégsem felejt el tippet adni.

Elindulok.

Minden nappalon,
éjszakán át
sistergő hangyák
halmait
számolom.

Éjjel és nappal
menyegzőjén
koldusbotra jutok.

Hasztalan mulatságok
közepette
válok meg ruháimtól.

Mindennap hazatérek.

Az otthon vár rám,
ha nem is kívánom őt.


(2006)
2009-08-22

Felébredtem

Forogva járok ébredezve,
oly hosszú éj elcsitult!

Félig zárt szemeim repdesnek,
arcomon hangod íze tornyosul!

Ott állok: szótlan, elmerengve!
Gyere s jöjj közel,
mert álmom rég feledne!

Forogva bolyongok,
néha- néha visszanézek rád.
Elkábult életem: most nyitva áll!

Előtted.

(2006)

2009-08-22

Múltaknak ízei

 














Múltaknak ízei


Figyeld fiam, elmosnak színeket a fellegek
szürkeségbe borítják a tájat, a képtelent
képessé vándorló lábait egy – kettő elébb teszi
beteljesületlen lép, tovatűnt feledi

ami elmúlt, ami itt maradt, ami kincsként
úszó aranyboltozat.
Mely most deres hajú kontyként
fejeken mutat, holt vizekben áradást,
tavakban láncolatot. Tengeren apályt.
Dagályt húzó
narancsillatban kúszó,
ízvilág-szirmokon át,
útra szálló idényt, a holnapra.

Érkezést.

S ahogy részegedik,
húsát kicsit eszegetik
jövőre is elrakják – nem hanyagoltan
könnyes – keserédes gerezdjeit csomagoltan,
majd hámozóba a térképtelen terveik fűzik össze
tudattalan,

álmokkal teli út lesz,
mert fiam, nem hosszú húr ez!
A soha nem létezőbe,
úgysem mehetsz.
Útmutatóba írhatsz dallamot, részeket.
Színes szeretetet, mely még nem aromákkal teli.


Kóstold ki belőle, amíg engedi!


2009-08-20

Lív

Árnyékot

Árnyékot


Fénynek
árnyék
szavát,
ne éljen
hangtalan
némaság
ne temesse
zajos,
sivár,
haszontalan.

Mondom
fénynek
árnyék
szavát,
ne éljen
hangtalan
némaság
ne temesse
zajos,
sivár,
haszontalan.

Legyen az
ég a tiéd.
A csillagok
bolondok mind,
de a hold
nem alszik.
Ő mindig
rád kacsint.


(2008) 2009-08-20

Megvakarlak

Megvakar az élet
Téged is
Megkavargat
Érez is
Átbújok én fél lépteden
Át haladok
Két köbcenti
Éteren
Átbújtatlak
Betömött lyukakon
Túlra át fékezett
Utakon
Levakart falakról
Mutatom
Somogyban
Fő (játék)
Az unalom
Foghatom
Menekülőre
Szavam is
viszket az élet
Akkor is!

2009.08.18

Oly kérően elmerengnél ( 2 )

 Fotó: janaanagy





Oly kérően elmerengnél

„Lélek”

Oly kérően elmerengnél
akarattal sem felednél,
időm telhetetlen ölénél,
időm veled együtt ölelését.
Apró – vén szép kezemből
ránctalan érzelmekké szőni át,
tízezer hiányos kérdésre
egyszer ejtett hibátlan irányt.
Bár, ahogy évezredek múlnak,
indulok vágynak születni érted.
Szálló fény szárnyán elérni
százezer kéj- perceket sem félek.
Mert jobb volna anyaölbe sírni,
csíra – vásznat emelni magasba
kérően emlékezni a vérben úszó
akaratlan önburokra.
Időm telhetetlen ölénél,
síromra font testedet
álmom együtt ölelését
eszmélni

Veled.

2009-08-17

Oly kérően elmerengnél

Fotó: janaanagy





Oly kérően elmerengnél


Oly kérően elmerengnél
akarattal sem felednél,
időm telhetetlen ölénél,
időm veled együtt ölelését.
Apró – vén szép kezemből
ránctalan érzelmekké szőni át,
tízezer hiányos kérdésre
egyszer ejtett hibátlan irányt.
Bár, ahogy évezredek múlnak,
indulok vágynak születni érted
szálló fény szárnyán elérni
százezer kéj- perceket.
Mert jobb volna anyaölbe sírni,
csíra – vásznat emelni magasba
kérően emlékezni a vérben úszó
akaratlan önburokra.
Időm telhetetlen ölénél,
síromra font testedet
álmom együtt ölelését
eszmélni

Veled.

2009-08-17

Lív

Élet a mában

 


 Fotó: janaanagy







Lógatja Isten fél
kezén a világot.
Én is így kezdtem
árulni a szabadságot.
Eladtam szegénynek
egy tenyérnyi sóért.
Elvette a gazdag
két és fél millióért.


Félre dőlt evolúció,
félre dőlt fények,
gravitáció húzta fel
a népet. Eresztett porba,
térdkalácsba vert fejet.
Vasakaratot. Reménybe
szabta tarka – barka színeket.


Lógatja lábait, az Isten.
jó messzi délre.
Lógatja északra, nyugatra és
félre.
Lökve.
Kitördelt szálkáink helyére
gerendát épít.
Kisujját sem gipszeli be
semmiféle jó hír.


Fogja meg, aki eléri.
Én is így kezdtem vele.
Hajléktalan, ki gyógyírt
kért sebeire. Kapott.
Kopott, megbicsaklott
éveket.
Eladtam. Megvetted.
Isten fizesse meg!


2009-08-15

Amikor nincs idő szerelemhez

Beletört árnyak
hadonásznak
a tükörben,
hol összefont veled a valóság
karjaiban elringatott
két illúzió
közt
fékezhetetlen
ösztönöd.


Nyúlik elém
alakod kéjes
szempárjáról kifinomult
mozdulása,
apró
sóhajával azonosulok
lélegzeted visszhangjainak
fáradozásai előtt.


Képzelem,
illatod
s nem létező érzéseimmel
vívok játszmát
előtted.
Útnak indult sereged
csatáinak szétesését
kémlelem
szorítva ajkad ajkaim közé
úgy
összefonsz,
ahogy gondolatodba férkőzött
sivár unalom
fékez.

Háborút.



2009-08-12

Ahogyan változunk

Ahogyan változunk


"Amíg ébredő ifjúság fájdalma szólítja szívünk,
bátortalanul képezünk jövőt."


A szél arcunkra csiklandozza
könnyeit
temeti a fák bordái
közé
hol lengedező,
hol merev tartozékként
átélt elszakadását
a mától.
Kamaszkorunk fürgén virágzó delejét,
már ideérkező júliusi nap
hajnala morfondírozza,
gyümölcsözi, harapdálja
lopott széleknek héjait.
Emészti.
Kívánságait rója léptünkre,
s érett zörgését tapossa útjába
őszi falevél sodrásának.
Emlékül.
Elillanó szűkösség jár táncot,
a kirobbanás hajlatán.
Most.
A Nap sugarait hajlott híd emeli szájra
görbített álommá marasztalva
fiatalságunk köntösét.
Víztükörben.
Égett repedés húz rá
változást.
A házak előtt védett hajlék
sövényét érleli a magasba.
Utcák kopott kövén,
kamaszkori vérből, mint élet tövéből
menedéket szolgál még nekünk.
Esztendőre,
rejteket.
Így védve minket, az
emléktelen terhek semmivé vált
varázsától.


Egy időre.

2009-08-08

Augusztus derekán ( új változat )

Augusztus derekán


„ Neked”


Bátoríts remélnem.
Szívembe nőtt terhet
A nyár emlékébe temetni.
Hogy
Szétmorzsolt magokat őrölhessek
Rügyező tavasz hangjaira.
Fékezhetetlen dallamára
Vágyaidnak.
Mint borvidék
Kösd nyakamba
Illatának bódító sanyarúságát.
Fékezd öregségét a hiánynak
Amit elpréseltek
Szeptember óta a zord telek.


Fürtjeimmel bíbelődöm
Hajamba bökve hullámcsat
Simít ujjaimon át a képzeletbe.
Arcod vonulata ébreszti csillogását
A hajnal szorgosságának intelmével
Mellkasodra hajoltan
Keresem alvó szemeid érintését
Ajkamon.


Nem vagy itt. Későn látott freskók
Képeiről idézek látomást
Falakról figyelem éjszakákon át
Mészvízzel kevert porfesték
Szomorúságát.
Megfestenek.


Szeretem a félelmeid takargatni,
Kitakarítani szemed sarkának redőiből
Könnyeid
Összemosódott érkezését
Tekintetemen,
hogy szétmorzsolhassam ujjaimmal
újjáébreszteni a reményt.


Szerelemmel.


2009-08-06

Augusztus derekán

 




 Fotó: Kondor Tamás





Augusztus derekán


„ Neked”


Bátoríts remélnem.
Szívembe nőtt terhet
A nyár emlékébe temetni.
Hogy
Szétmorzsolt magokat őrölhessek
Rügyező tavasz hangjaira.
Fékezhetetlen dallamára
Vágyaidnak.
Mint borvidék
Kösd nyakamba
Illatának bódító sanyarúságát.
Fékezd öregségét a hiánynak
Amit elpréseltek
Szeptember óta a zord telek.


Fürtjeimmel bíbelődöm
Hajamba bökve hullámcsat
Simít ujjaimon át a képzeletbe.
Arcod vonulata ébreszti csillogását
A hajnal szorgosságának intelmével
Mellkasodra hajoltan
Keresem alvó szemeid érintését
Ajkamon.


De nem vagy itt. Későn látott freskók
Képeiről idézem látomásod
Falakról figyelem éjszakákon át
Mészvízzel kevert porfesték
Szomorúságát.
Megfestenek.


Szeretem a félelmeid takargatni,
Kitakarítani szemed sarkának redőiből
Könnyeid
Összemosódott érkezését
Tekintetemen,
hogy szétmorzsolhassam ujjaimmal
újjáébreszteni a reményt.


Szerelemmel.



2009-08-06

Lív

Tépett idő

Hajlékod holt vidék,
tépett idő sorstalan.
Ismeretlen vágy kiállt,
karomban ringatlak.
Csúfságról, s nyárról,
mesélnek szellemek.
Vad félelmek űznek
kínjaid felett.

Magtalan atomháború

Értelem kesereg.
Mérgezett világ,
birtokba szed.
Mint leányka csokorba,
margarétát.
Bokrétát
hajába köt
fonnyadt víztől
elszívott gyökeret.

Így hat elmébe
hat élet terhére,
magtalan atomháború.
Lyukat üt, vagy kiváj
szemünk alatt gödröket ás.

Arctalan népekből összerakott tér,
hetedik jövő
a születő holnap?

Súlyunk alatt várjuk,
a kamrába zárt
szabadulást.

Fény nélkül.


2009-08-04

Égi képek II.

 Fotó: Kondor Tamás





Égi képek II.
 
Furcsa egyedül, mégis egészen
magammal lenni félig merészen.
Napfény, játszó égi képek,
tündérek, várak, messzeségek.
Repülnék,
száz lepke - szárnya kél,
árnyék oson,
lépteim kopogó halk
neszén.

Száz lepkeszárnyra kél.
2009-08-01