CRUCIFIXION

 

CRUCIFIXION

Kép: Kaponai Veronika Orsolya

Csak egy ösvény, amin vagyunk: ez az élet. Ahányszor elvisz valahova,
megformáz minket a múltak jelenében.
Beírhatatlan szemünkbe a nyoma. A télvégi fagyok ugyan eltűnnek vele, de
a farkasok a szűk homályban lesnek, a fehér fénytől megijednek.
A véres gyapjút sem kíméli a hideg.

Csak kinyitom az Isten elszökő mosolyát.

Szabadíts meg azoktól, akik felfalnának. Tavasz jön. Keserűnek tűnő hófolton át oly nehéz most átkelnem. Ha megállsz, tedd azt, amíg ismeretlen földeken állsz: jót étkezel s, könnyebben leszel, ha széjjeltépi az eget a forró zivatar.
Alázattal kérnék tőled áldást: élre tép a kard, bárányt remélnek az özvegyek. Fölküzdhetem magam nehéz csontomig. 

Szabadíts meg szétnyíló szorításodból: tövis.

2024. január 8.

La passion

 La passion

Kép: Köller Gábor

I.

Mind a kettő öröklétű: 

a mosolyod és

a vétkezés.

Egy hüvelyknyi:

a balra-fordulás.

II.

Amikor jobbra nézek:

látom megtöretett tested.

csak a lelked, a szíved kerestem!

 2024 Jan 6

Kvartett

 Kvartett

Kép: Claude Monet "Wooded Path."1865

I.

Méregzöld

Az ablakon beszűrődött

 a meleg-fehér esti fény, 

imádtam, 

ó imádtam én vágyó tekintetét.

 

Merre nézett, s mit csinált? 

Az történt, hogy szerte-szállt!

Láttam én zöld haját:

A vállamhoz ért, túl korán.

Volt ott valami: a vállam felett,

Éreztem-e a reá simuló érveket.

Éreztem, nyugalmat adott.

az épség, hogy életben vagyok.

 

Zöld ábra, zöld keret, zöld tér. 

Zöld az ablak, zöld vagyok én. 

Méreg?! Nem, az nem lehetek.

A zöld mélye kél, mert étke szívemnek.

II.

Horizont

 

Az evezőt nehezen emeltem én,

kővé vált két karom. 

Csak hajtottam, hajtottam csónakom. 

Oly lassúnak tűntem, az idő rohant. 

A tó tükrében megláttam önmagam.

Önmagam? 

Ki lehetek én? 

Halandó, aki csónakázik a nyár

ölén.

 

III.

Suttogó

Lehajolt hozzám a kéz: 

az ágak susogták:

gyere még!

Lejjebb gurulj, a kör körül méregess! 

ide- oda lépek, 

itt a lábnyomom is megterem! 

Éjjel - éjjel éjszaka, esti fény nappala:

Olvadás.

IV.

Sodrás

Ösvény, amerre járok. 

A kezemből esőt szitálok.

A vízcsepp, pereg, csepereg. 

Hajlik a fű, a dombok felett. 

A kékség ébred, 

zúgnak a patakok. 

Árnyékből szökkenek, 

még az álomban vagyok!

Ha szólanék is! 

Hívnám a csendet, 

morajló ágán pihennék a végtelennek. 

 

Ó, merre is járok?

Ahol smaragzöld a kék.

játszik, csak játszik az életem,

 a kövek szegletén.

2024. március 25.

 

Mindörökre jó

Mindörökre jó

Oly messze húzódott az ég,

a tenger kiteljesült ölén.

Kettesben voltunk én és a Hold,

Ki sebén aranylott, több darabból.

Mire összeszedtem, s érintettem volna még,

addigra már eltűnt ő : a tökéletlenség.

Maradt velem, a hangja: a mindörökre jó.

Kedvessége nekem való.

Oly messze járt már a százötven negyvennégy 

csak számoltam, minden csillagot,

a fényszemű reményt.

Zárka az égbolt most,

bármire is gondolok,

ürességében járnak azok a pillanatok.

Mentségére, tudom: túlvilági is lehetnék.

Kettesben és titkon: a Hold és csak én.

2023. december 30.

Kép: Kovács Balázs

Idegen

 Idegen 

Valaki állt ott, beszélni hozzá, nem mertem én. Tudni illik, az "ott" csak távcsővel látható: szemlére hívtalak hát, idegen... Aki hamar letért az útról, körülnézett: ritkábban kellett odapillantanom. Egyedül vagyok, a fellegek tanítanak, fényleni, sötétet teremteni, akkordok derekát hajlítani, szemben, a legyőzhetetlen szavak önmagát megszólítani. Szemlére hívlak, hát idegen. Hűs a lélegzeted, folytonos a lépted, néha mégis szenvedélyes vagy, gyanútlan és ártalmatlan, vagy velem Idegen.. Élhetsz - e kötelező életet? Vagy csak felém vágysz véletlen egybeesést? Állsz ott, talpad előszobájában, hallottam hurcoltad magadon köpenyedet: Nem volt kár, szemedbe néznem, "ha esetleg még, a madárdal röpítene" Biztosan megállnék én is, "ott", ahol cinkos a tűz, de a mosoly, nem a távoli visszaút. 2023.12.28.

Kép: Claude Monet, Apple Blossoms, 1879

Kimondottan akarom

 

Kimondottan akarom

Kimondottan hazug, ha

emléktől foszt meg, a kétségbeesés.

Kimondottan halhatóbb lesz

ha ölemre szöksz meg.

*

Ahová csöndekre bízzák,

a lantot,

ott arcomon az éveim tükrében,

a révület szemében könnyezem

feltűnt dallamának,

valamennyi ablakának,

résein..

* 

Délelőtt még szerettél 

délibáb fészkelt önmagam apró

reggelèbe,

addig is, megállok

amikor, kimondottan

őszinte, a tested.

Ha lelkemre is , de köss meg

magadhoz

töredék Napsugár...

Dec 25 2023

Ártatlan

 Ártatlan

Kép: Kovács Balázs

El van rontva ez a forradalom,

Ti adtok parancsot nekem?

Átfűt titeket az igazság szava,

de koponyátok a dacba vezeti szívetek.

Mit rontottunk el?

Kiket hozzám parancsoltám, Főuram?

Most tőrrel edzik egymás istenségét,

a kikezdhetetlen tépőfogak!

Kieszelt fenevadak vagytok, a

bástyanép, a csali. Kire bilincset

aggattál, most a keservet színleli!

Ne adjatok virágot a feltámadáshoz,

felnőnek még az asztalra szőtt csillagok,

kötöznék az égre fel százezer esküt is,

de már senkit nem érdekelnek az ártatlan angyalok.

2023. 12 . 11.

Csak látomás

Csak látomás

 

Vincent van Gogh- Peach Tree in Bloom, 1888

I.

Csak 

Idejössz, vagy elmész. Megállsz, vagy haladsz.

Mellettünk az idő tűnik: kérdezed őt, marad?

Ide oda lép: felébreszt, letagad.

Bizony ez: a múlás, az ébredés,

A csók. A szem. Az igaz. 

Elréved szavamon a féltés, öreg tó

visz, levelek hullanak.

*

II.

Úgy

Megváltok sorokat közöttünk,

mint a szerelembe burkolt látomást:

bocsáss meg örökre, vagy szaladj

el, nyughatatlan szívdobbanás!

Dec 10 2023

Egy kép margójára

 Egy kép margójára

Kép: Monet - Antibes in the Morning 1888

Roskad a fa, zimm-zumm tekereg

a szél ága, ágas bogas levelén játszva

a pillangó száll reája.

szállok-állok én is a zöld teteje alatt.

Ó! ha magas volnék most látnám,

amit fülembe súg az a ravasz

De kicsiny ujjaim zimm-zumm, az eget

nem érik el,

az ég tornyán rigó ugrik, nem énekel.

Tipp -topp ide toppan énnekem, a nyár

a lábam alatt reccsenő tavasz jár.

Hipp-hopp a faágról csak úgy a pillanat ér: 

Nagyot esem:

Ó, ha magas lehetnék!

2023. 12. 07.

Öt pillanat műve

 Öt pillanat műve

Kép: Kondor Tamás

I.

Gondolatban tudom, közeleg már

az az este. Amikor jobbá lehetek önmagamban, s hibátlanul töprenghetem 

karjaid áldásában,

Nem kérek sokat, csak egy szemernyi

reménysugár méltóságát kívánom szeretni.

*

II.

Álmodom valaha eljött közeledését a várakozásnak. 

S ha nem is értem miért fázom, de tüzedből még félem égni szívemet:

Amikor hívlak majd, a vállamhoz érő

ujjperced járását követem:

és kettő,

három-négy,

egy szerelem azon a hajnalon,

vagy öt pillanat műve lesz.

2023. 12. 02.

Dobbanás

 

Dobbanás

I.

Csend van, csend van

Idebent van a szíved,

benne hordozom dobbanását

az utolsó nyár emlékének.

Tudod, a gondolat megfogyatkozott,

mint a hold a száz kövér fogain,

szétharaphatnám most a világ ajkait.

* 

II.

Mikor az alkonyat, lángol -pendül,

s tartja a seholsincs tenyerét,

magam elé nézek, a földre ejtem

könnyem reménytelen türelmét.

Csend van, csend van

Idebent seregem harcolni készen áll,

kigyullad fázó tenyerem,

olvadó önmagán.

*

III.

Visszatérj!

Szüless szerelembe, 

fakadj örökbe: velem.

Te rút álom: kísérj a köd falába,

telhetetlen novemberi esten,

hogy megtörj hajladozni,

a könnycseppé vált arcomon.

*

IV.

Az ablakon, idebent, s kint

a gyöngyfény sétált, haját hordta

kitáncolt szavadon.

Kíváncsi lennék, távoli e 

az összekapaszkodás?

mikor hozzám érsz, s nem vagyok ott.

2023. november 25.

Imagine

 Imagine

Imagine

Dolgozni kényszerül a tél,

ledobja leveleit az őszi fa ága,

a nyári szivárvány keskeny hídjain át,

nem bátorít már a tavasz.

S tudom, hogy lesz olyan,

hogy eljössz te még hozzám,

amikor a föld újra megterem.

Benne leszünk a fűben, virágban,

elringat minket a hű végtelen.

2023.11. 22.

Kép: Kanczler Balázs

Livia- a költészet rengetegében

 

Felperzselt tövis

Felperzselt tövis

Elszáradok és elhervadok,

kinyílok én az ujjadon.

A bőrödön a tüskés hegyek,

méregetik szépségemet.

Majd összegyűrnek, megaláznak,

mert

hiszik, hogy nem ádázak.

A képed meg jól megkaristolom.

Emlékem a szirmodra aggatom.

Te voltál, 

Én vagyok, 

de tudni fogod:

Egyedül a végső áldozatod.

2023. november 15.

MI

 

MI

Kép: Furján Rita Gyöngy

MI

A nő

Ha magamhoz ölelhetnélek,

forró ölemre érhetne a Nap,

elolvadnának az álmaim, 

amelyek életben tartanak.

A hold eltűnik, hol terhesen ég.

Vagy karcsúan vágyik a táncra,

az erdő rejtekén.

A férfi

Elbújni nem fél, Ő nem akarja AZT.

Erősen fogja szívéhez, a TAVASZ.

A fák lágyabb ágain, lassún,

de biztosan forog.

Táncol, csak táncol az árnya velem,

már nem egyedül vagyok.

2023. november 15.