Ki nem kap levegőt?

Fotó: Kovács Gábor



Így néztek rám!

Tán, bűnöző vagyok?

Becsületes munkáért,

éhbért adtok elvásott

kezembe!

Titeket nem érdekel,

hogy vérzek!

Minden, csak az érdek!

A közmunkás nem munkás,

színjáték ez is,

hisz te nem vagy itt!

Szükség nincsen rám,

rám fenyítetek csak,

ti báb mosolyok.

Akiknek szívében a hatalom a lét,

az felejti, hogy embernek született!

Holt és feledett lett a becsület!

Cinikus álmokat kergettek

magatokhoz,

mikor éjjel nyugovóra tértek,

nem ismeritek az imát!

Úgy ölelitek a földi vagyont,

hogy abba belefullad az egész világ!

2011-10-25

Lív

Töredék nélkül

Töredék nélkül nincsen cseppnyi rész. Cseppnyi rész nélkül, nincsen egész.

Az álomnak az élettere a sok - sok szövevény. Áthajol az ember felett, amikor alszik és némán homlokon csókolja.

Csipp-csepp...érzed, a körülötted zenélő cseppeket.

Amikor a szem már nem bírja, a cseppből egy nagy tenger lesz. Az egyik csepp keresi benne a másik cseppet, mert meg kell találja azt az egyet.

Olyan ez, mint amikor végtelenné válnak a lelkek…

Egyszerre minden, ami körülvesz, táncol és teret ad a kibontakozásnak...

és amikor csak egy fél csepp gördül az arcodra, a másik felét majd a nagy szövevényrengetegben megtalálod,

mert a boldogság majd elsírja a másik felét. / Fotó: Kondor Tamás/

*                                                                                                                                            

Felszárít rétet a csend

halk dallam hívja gyónni

a felleget,

emlékekbe kapaszkodik

a fény,

átsuhan az árnyékán

szövevény.

A Nap csak nézi,

s nem figyel…

Szól a Holdnak,

                                                                                    ma nem delel.

/Fotó:janaanagy/

2011.08.28.
(lásd: http://kepiroliv.blogspot.com/2008/11/szoveveny.html)

Gondolatban

Fotó: janaanagy

Ha nem lenne papírom

sem tollam,

a homokba írnám

az életem.

a partot mosná

a tenger

vagy Duna,

mindegy lenne énnekem.

Velem lennél a szavakban,

az apró törmelékben a szívünk,

s a vágy.

Innánk a szerelem

éltető óhaját.

A gondossá tervezett

holnapok álomvilágából

újra ébrednék

egy örökkévalóságban:

Veled.

Isteni világban megfesteném

az arcot,

mely fentről figyelné

a végtelen eget.

2011-10-07

Keresztút

Egy lélek vagyok,

nincsen testem.

Előttem az út,

rajtam keresztem.

Az ész merész, sok a hegyke.

Ki lát ma abból, ki vakká tette?

Így kérd meg azt, ami sosem kellett!

Karónak kötél nem ítélet!

Egy lélek vagyok,

nincsen testem.

Előttem az út,

rajtam keresztben.

2011-10-02