Álomcsók

Álomcsók

The kiss by Gustave Klimt 1862

Olyan testtelen ez a világ,

marakodásainkat söpri a borzongó szél.

Rekedten kiáltok kimondani a lehetetlent.

Már szinte történelem ez a lázadás,

már csak kupac a könnyűnek tűnő kétkedés,

szerintem kár fáradozni,

fáradtan lehajolni sorsomért.

Úgyis csak hamu vagyok,

fogaim közt ülepszem,

mint a keserv,

ki igéz még szerelmet szükségszerűen,

ki fütyül a megmaradt kudarcra,

még a gőgje is meghozza a dalom,

ennek a szótlan figyelemnek.

Mert oly testtelen is a világ,

aki voltam, már nem fegyelmezhető,

de azért szeretlek, mindig

hervadt felleg,

szeretlek, mikor nyílsz álomvirág.

2024 Jan 31

Virradat

 Virradat

Kép: Kaponai Veronika Orsolya

Új eget teremtek

Isten markából remeklek

szakadatlan világot,

bűnt megváltok átszúrt indulatokból

Ennyi lennél felelet?

Esténként gőggel átitatott

szemérmes leány?

Ráeszmélnék jelenésedre.

Soha nem metszettem önmagamból

Itt végül fújt a szél,

így szerettél - mozdulatlan

könnyű érintéseddel nyújtóztam át

Örök álmaimból, 

Feléd igyekezvén tettem azt: vártam

most télre jő tavasz, színesek az árnyak.

Nézz körül hajnalban még nálam: 

emberarcú szerelem.

2024 Jan 9

Livia, amikor ihlet érkezik

 

CRUCIFIXION

 

CRUCIFIXION

Kép: Kaponai Veronika Orsolya

Csak egy ösvény, amin vagyunk: ez az élet. Ahányszor elvisz valahova,
megformáz minket a múltak jelenében.
Beírhatatlan szemünkbe a nyoma. A télvégi fagyok ugyan eltűnnek vele, de
a farkasok a szűk homályban lesnek, a fehér fénytől megijednek.
A véres gyapjút sem kíméli a hideg.

Csak kinyitom az Isten elszökő mosolyát.

Szabadíts meg azoktól, akik felfalnának. Tavasz jön. Keserűnek tűnő hófolton át oly nehéz most átkelnem. Ha megállsz, tedd azt, amíg ismeretlen földeken állsz: jót étkezel s, könnyebben leszel, ha széjjeltépi az eget a forró zivatar.
Alázattal kérnék tőled áldást: élre tép a kard, bárányt remélnek az özvegyek. Fölküzdhetem magam nehéz csontomig. 

Szabadíts meg szétnyíló szorításodból: tövis.

2024. január 8.

La passion

 La passion

Kép: Köller Gábor

I.

Mind a kettő öröklétű: 

a mosolyod és

a vétkezés.

Egy hüvelyknyi:

a balra-fordulás.

II.

Amikor jobbra nézek:

látom megtöretett tested.

csak a lelked, a szíved kerestem!

 2024 Jan 6

Kvartett

 Kvartett

Kép: Claude Monet "Wooded Path."1865

I.

Méregzöld

Az ablakon beszűrődött

 a meleg-fehér esti fény, 

imádtam, 

ó imádtam én vágyó tekintetét.

 

Merre nézett, s mit csinált? 

Az történt, hogy szerte-szállt!

Láttam én zöld haját:

A vállamhoz ért, túl korán.

Volt ott valami: a vállam felett,

Éreztem-e a reá simuló érveket.

Éreztem, nyugalmat adott.

az épség, hogy életben vagyok.

 

Zöld ábra, zöld keret, zöld tér. 

Zöld az ablak, zöld vagyok én. 

Méreg?! Nem, az nem lehetek.

A zöld mélye kél, mert étke szívemnek.

II.

Horizont

 

Az evezőt nehezen emeltem én,

kővé vált két karom. 

Csak hajtottam, hajtottam csónakom. 

Oly lassúnak tűntem, az idő rohant. 

A tó tükrében megláttam önmagam.

Önmagam? 

Ki lehetek én? 

Halandó, aki csónakázik a nyár

ölén.

 

III.

Suttogó

Lehajolt hozzám a kéz: 

az ágak susogták:

gyere még!

Lejjebb gurulj, a kör körül méregess! 

ide- oda lépek, 

itt a lábnyomom is megterem! 

Éjjel - éjjel éjszaka, esti fény nappala:

Olvadás.

IV.

Sodrás

Ösvény, amerre járok. 

A kezemből esőt szitálok.

A vízcsepp, pereg, csepereg. 

Hajlik a fű, a dombok felett. 

A kékség ébred, 

zúgnak a patakok. 

Árnyékből szökkenek, 

még az álomban vagyok!

Ha szólanék is! 

Hívnám a csendet, 

morajló ágán pihennék a végtelennek. 

 

Ó, merre is járok?

Ahol smaragzöld a kék.

játszik, csak játszik az életem,

 a kövek szegletén.

2024. március 25.

 

Mindörökre jó

Mindörökre jó

Oly messze húzódott az ég,

a tenger kiteljesült ölén.

Kettesben voltunk én és a Hold,

Ki sebén aranylott, több darabból.

Mire összeszedtem, s érintettem volna még,

addigra már eltűnt ő : a tökéletlenség.

Maradt velem, a hangja: a mindörökre jó.

Kedvessége nekem való.

Oly messze járt már a százötven negyvennégy 

csak számoltam, minden csillagot,

a fényszemű reményt.

Zárka az égbolt most,

bármire is gondolok,

ürességében járnak azok a pillanatok.

Mentségére, tudom: túlvilági is lehetnék.

Kettesben és titkon: a Hold és csak én.

2023. december 30.

Kép: Kovács Balázs

Idegen

 Idegen 

Valaki állt ott, beszélni hozzá, nem mertem én. Tudni illik, az "ott" csak távcsővel látható: szemlére hívtalak hát, idegen... Aki hamar letért az útról, körülnézett: ritkábban kellett odapillantanom. Egyedül vagyok, a fellegek tanítanak, fényleni, sötétet teremteni, akkordok derekát hajlítani, szemben, a legyőzhetetlen szavak önmagát megszólítani. Szemlére hívlak, hát idegen. Hűs a lélegzeted, folytonos a lépted, néha mégis szenvedélyes vagy, gyanútlan és ártalmatlan, vagy velem Idegen.. Élhetsz - e kötelező életet? Vagy csak felém vágysz véletlen egybeesést? Állsz ott, talpad előszobájában, hallottam hurcoltad magadon köpenyedet: Nem volt kár, szemedbe néznem, "ha esetleg még, a madárdal röpítene" Biztosan megállnék én is, "ott", ahol cinkos a tűz, de a mosoly, nem a távoli visszaút. 2023.12.28.

Kép: Claude Monet, Apple Blossoms, 1879

Kimondottan akarom

 

Kimondottan akarom

Kimondottan hazug, ha

emléktől foszt meg, a kétségbeesés.

Kimondottan halhatóbb lesz

ha ölemre szöksz meg.

*

Ahová csöndekre bízzák,

a lantot,

ott arcomon az éveim tükrében,

a révület szemében könnyezem

feltűnt dallamának,

valamennyi ablakának,

résein..

* 

Délelőtt még szerettél 

délibáb fészkelt önmagam apró

reggelèbe,

addig is, megállok

amikor, kimondottan

őszinte, a tested.

Ha lelkemre is , de köss meg

magadhoz

töredék Napsugár...

Dec 25 2023

Ártatlan

 Ártatlan

Kép: Kovács Balázs

El van rontva ez a forradalom,

Ti adtok parancsot nekem?

Átfűt titeket az igazság szava,

de koponyátok a dacba vezeti szívetek.

Mit rontottunk el?

Kiket hozzám parancsoltám, Főuram?

Most tőrrel edzik egymás istenségét,

a kikezdhetetlen tépőfogak!

Kieszelt fenevadak vagytok, a

bástyanép, a csali. Kire bilincset

aggattál, most a keservet színleli!

Ne adjatok virágot a feltámadáshoz,

felnőnek még az asztalra szőtt csillagok,

kötöznék az égre fel százezer esküt is,

de már senkit nem érdekelnek az ártatlan angyalok.

2023. 12 . 11.

Csak látomás

Csak látomás

 

Vincent van Gogh- Peach Tree in Bloom, 1888

I.

Csak 

Idejössz, vagy elmész. Megállsz, vagy haladsz.

Mellettünk az idő tűnik: kérdezed őt, marad?

Ide oda lép: felébreszt, letagad.

Bizony ez: a múlás, az ébredés,

A csók. A szem. Az igaz. 

Elréved szavamon a féltés, öreg tó

visz, levelek hullanak.

*

II.

Úgy

Megváltok sorokat közöttünk,

mint a szerelembe burkolt látomást:

bocsáss meg örökre, vagy szaladj

el, nyughatatlan szívdobbanás!

Dec 10 2023

Egy kép margójára

 Egy kép margójára

Kép: Monet - Antibes in the Morning 1888

Roskad a fa, zimm-zumm tekereg

a szél ága, ágas bogas levelén játszva

a pillangó száll reája.

szállok-állok én is a zöld teteje alatt.

Ó! ha magas volnék most látnám,

amit fülembe súg az a ravasz

De kicsiny ujjaim zimm-zumm, az eget

nem érik el,

az ég tornyán rigó ugrik, nem énekel.

Tipp -topp ide toppan énnekem, a nyár

a lábam alatt reccsenő tavasz jár.

Hipp-hopp a faágról csak úgy a pillanat ér: 

Nagyot esem:

Ó, ha magas lehetnék!

2023. 12. 07.

Öt pillanat műve

 Öt pillanat műve

Kép: Kondor Tamás

I.

Gondolatban tudom, közeleg már

az az este. Amikor jobbá lehetek önmagamban, s hibátlanul töprenghetem 

karjaid áldásában,

Nem kérek sokat, csak egy szemernyi

reménysugár méltóságát kívánom szeretni.

*

II.

Álmodom valaha eljött közeledését a várakozásnak. 

S ha nem is értem miért fázom, de tüzedből még félem égni szívemet:

Amikor hívlak majd, a vállamhoz érő

ujjperced járását követem:

és kettő,

három-négy,

egy szerelem azon a hajnalon,

vagy öt pillanat műve lesz.

2023. 12. 02.

Dobbanás

 

Dobbanás

I.

Csend van, csend van

Idebent van a szíved,

benne hordozom dobbanását

az utolsó nyár emlékének.

Tudod, a gondolat megfogyatkozott,

mint a hold a száz kövér fogain,

szétharaphatnám most a világ ajkait.

* 

II.

Mikor az alkonyat, lángol -pendül,

s tartja a seholsincs tenyerét,

magam elé nézek, a földre ejtem

könnyem reménytelen türelmét.

Csend van, csend van

Idebent seregem harcolni készen áll,

kigyullad fázó tenyerem,

olvadó önmagán.

*

III.

Visszatérj!

Szüless szerelembe, 

fakadj örökbe: velem.

Te rút álom: kísérj a köd falába,

telhetetlen novemberi esten,

hogy megtörj hajladozni,

a könnycseppé vált arcomon.

*

IV.

Az ablakon, idebent, s kint

a gyöngyfény sétált, haját hordta

kitáncolt szavadon.

Kíváncsi lennék, távoli e 

az összekapaszkodás?

mikor hozzám érsz, s nem vagyok ott.

2023. november 25.

Imagine

 Imagine

Imagine

Dolgozni kényszerül a tél,

ledobja leveleit az őszi fa ága,

a nyári szivárvány keskeny hídjain át,

nem bátorít már a tavasz.

S tudom, hogy lesz olyan,

hogy eljössz te még hozzám,

amikor a föld újra megterem.

Benne leszünk a fűben, virágban,

elringat minket a hű végtelen.

2023.11. 22.

Kép: Kanczler Balázs

Livia- a költészet rengetegében

 

Felperzselt tövis

Felperzselt tövis

Elszáradok és elhervadok,

kinyílok én az ujjadon.

A bőrödön a tüskés hegyek,

méregetik szépségemet.

Majd összegyűrnek, megaláznak,

mert

hiszik, hogy nem ádázak.

A képed meg jól megkaristolom.

Emlékem a szirmodra aggatom.

Te voltál, 

Én vagyok, 

de tudni fogod:

Egyedül a végső áldozatod.

2023. november 15.

MI

 

MI

Kép: Furján Rita Gyöngy

MI

A nő

Ha magamhoz ölelhetnélek,

forró ölemre érhetne a Nap,

elolvadnának az álmaim, 

amelyek életben tartanak.

A hold eltűnik, hol terhesen ég.

Vagy karcsúan vágyik a táncra,

az erdő rejtekén.

A férfi

Elbújni nem fél, Ő nem akarja AZT.

Erősen fogja szívéhez, a TAVASZ.

A fák lágyabb ágain, lassún,

de biztosan forog.

Táncol, csak táncol az árnya velem,

már nem egyedül vagyok.

2023. november 15.