A versed szépsége ihlet a könnyre,
még ha botlott szavakból rakod is össze.
Az arcodra írom, hogy: „szeretlek”.
Tollat nem veszek a kezembe,
csak nézlek, ahogy néz le rád a Nap.
A vers betűi közt tartalak
lapozgatlak a sorokban.
Bőrödre lélegzem a karcolást.
A tintából két szív kiállt
szerelemért…
Figyellek.
Árnyékot figyel a fény.
2010-10-13
