2010. február 23., kedd

Azt mondják…


 






 Fotó: Kovács Gábor





Azt mondják a választás szabad,
korccsá tett hitünkre szabott az akarat.
Elnéznek felettünk, mintha félig élnénk,
fáradt szemmel zár képzetünk, esélyként.

Azt mondják a választás szabad,
elkésett léptet félt minden mozdulat.
Elmegy mögöttünk, táncra kér, kacag
nem létező örömre vált a magyar indulat.

Túl korán támad fel, későn jár a tudat,
a merészen dobbanó ütem lassan elszakad.
Bért hord a világnak a puszta élet,
süketséget zilálnak a riad nép értelmének.

Felnőtté irányít a múlt, elkallódnak a kezek,
azt mondják„ hiszem s bevallom bűnömet!”
Szolgává tobzódnak hitvány hatalom erek,
szomorú tegnapot sírnak elvesztett érdemek.

Azt mondják, a választás szabad,
születünk és dühvel nyomorítanak.
Gondokkal telítenek meg, nyújtóznak egyet:
„ Kajálja be az ország, amit elibe tettek.”

2010-02-23

2010. február 19., péntek

Magzat növekedőben







 









Most virít a szépség,
kis nesz mi szobámba jő.
Az arcodon könnycsepp kísér,
ki küldte, tán felmenő.
Hátad mögé bújik,
apró kezek fonnak át.
Zizegve zajt bont a szél,
párát hint a szigetvilág.
Testéhez fűz, hallom
csendjéhez magamat.
Egy apró lélek ő,
két szívből megfogant.
Most virít kedvesem,
törékeny keblemre mozdulom,
a fölkelő holnap szavára,
míg születsz, nem halok.
Mert lágyuló csontomból
neked hitem áldozom.
Tested öltöttük,
két hangból kaptál erőt.
Egy vérünk csörgedez,
őrizlek mindenek előtt.
Most virít a szépség,
nyolchetes ifjúság.
Méhem terhén élő,
szeretett másvilág.
Virít a szépség, most
kezemmel kitapogatom,
még szeptemberig vágyni,
bennem akaratod.

2010-02-19