Amikor nincs idő szerelemhez

 Fotó: Kaponai Veronika Orsolya








Amikor nincs idő szerelemhez

Beletört árnyak 

hadonásznak

a tükörben, 

hol összefont veled a valóság

karjaiban elringatott 

két illúzió

közt fékezhetetlen ösztönöd.

Nyúlik elém alakod kéjes

szempárjáról kifinomult

mozdulása,

apró

sóhajával azonosulok

lélegzeted visszhangjainak

fáradozásai előtt.

Képzelem, illatod

s nem létező érzéseimmel

vívok játszmát előtted.

Útnak indult sereged 

csatáinak szétesését

kémlelem

szorítva ajkad ajkaim közé 

úgy összefonsz, 

ahogy gondolatodba férkőzött 

sivár unalom

fékez.

Háborút.


2009-08-12

Az őszülő lélek

Fotó: Mágori Csilla








 Az őszülő lélek

Őszülő lelkét festi az élet,
hol barna, hol fekete árnyalatokban bővelkedik.
A szűkölő télnek nemet mond,
félreteszi apró nevetőráncait.

A krém teherként vonul a szemem alatt,
sűrű, be nem szívódott az elegy,
ártó félelem indul, szabadul felém,
óvatosan érkezvén kísért e félelem.

A léleknek több szín kellene,
s az emberi szív is festhető kell legyen,
könnyen álmodni a könnyűt,
nem, csak úgy álmodni róla, nem lehet!

Meg kell várjam, míg megöregszem,
látod majd tölgyből készült koporsóban testem.
Az nem fáj, úgyis meghalok!
Fáj, hogy mereven holtan láthatod.
Hát, ne nézd!

Kell, hogy várjam könnyeid,
hogy rám marék
földet legyints,s fehér
rózsával fedd be fedelem!

Kell, hogy várjam az új tavaszt,
szép március illata nem illúzió marad.
Így akarom
őszülő lelkét a szélnek
jó erősen magamba szívni,
hogy holmi nehéz föld
csontjaim ne törhesse el.

Be nem szívódott félelem kísértene,
ha nem érezhetem tovább…

„engedj közelebb”.

 Emlékedre
 Cipő…

 2013-03-14