Gyönyörűek a fények a Dunán. Már nem a nyár eleji szikrázóan barnítóak, hanem sokkal szelídebbek. Ilyenkor a part még forró, ahogyan mezítláb óvatosan félted a talpad, a kavics erejétől. A homok megnyugtatja egy idő után. Aztán nem gondolkodsz már azon, ahogyan az őszbe múlik a nyár. Egy, kettő, három lepottyanó falevél is csak éli az életét, majd elúszik a tükröződő folyó messzeségében. 🌫 Horváth Lívia 2018. 08. 25.