Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.
*
2019.08.08
2019. augusztus 11., vasárnap
Töredékek III
Töredék III
Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.
*
2019.08.08
Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.
*
2019.08.08
Töredékek II
Töredékek II.
Csak a csend képes elragadni, ékszerként -csillagként tündökölni,
Egymásban- félően játszani dallamot,
ha föltekint a szív álmodni még.
*
Fél szemmel figyelem
gyanútlan szavak mentén
szikrázó gondolatod.
Nem szorongat az éj,
az esthomály feloldozást vár,
a hajnal ábrándjaiért.
*
2019.05.07
Csak a csend képes elragadni, ékszerként -csillagként tündökölni,
Egymásban- félően játszani dallamot,
ha föltekint a szív álmodni még.
*
Fél szemmel figyelem
gyanútlan szavak mentén
szikrázó gondolatod.
Nem szorongat az éj,
az esthomály feloldozást vár,
a hajnal ábrándjaiért.
*
2019.05.07
Töredékek
Töredékek
Elvesztem benned,
mind néma fény a tavon.
Hullámzó álmaimmal
ébren csodálkozom.
*
Oldhatatlan a mérték tüze,
suhanva elszalad az éj.
Egyedül a léptei mögött
félem tekintetét a vágynak.
*
Ha hallod belül önmagad,
ne hidd,
szabadságod rabja vagy.
*
Kincsed tán szabálytalan,
nincsen messze még idő,
a szíved végül ölelésbe ér.
*
Feledés.
*
Végzet.
*
Oldhatatlan remény.
Elvesztem benned,
mind néma fény a tavon.
Hullámzó álmaimmal
ébren csodálkozom.
*
Oldhatatlan a mérték tüze,
suhanva elszalad az éj.
Egyedül a léptei mögött
félem tekintetét a vágynak.
*
Ha hallod belül önmagad,
ne hidd,
szabadságod rabja vagy.
*
Kincsed tán szabálytalan,
nincsen messze még idő,
a szíved végül ölelésbe ér.
*
Feledés.
*
Végzet.
*
Oldhatatlan remény.
2019.08.05
2018. október 23., kedd
2018. október 20., szombat
2018. szeptember 10., hétfő
2018. szeptember 1., szombat
2018. augusztus 25., szombat
Gondolatok
Gyönyörűek a fények a Dunán. Már nem a nyár eleji szikrázóan barnítóak, hanem sokkal szelídebbek. Ilyenkor a part még forró, ahogyan mezítláb óvatosan félted a talpad, a kavics erejétől. A homok megnyugtatja egy idő után. Aztán nem gondolkodsz már azon, ahogyan az őszbe múlik a nyár. Egy, kettő, három lepottyanó falevél is csak éli az életét, majd elúszik a tükröződő folyó messzeségében. 
🌫 Horváth Lívia 2018. 08. 25.
🌫 Horváth Lívia 2018. 08. 25.
2013. május 5., vasárnap
Amikor nincs idő szerelemhez
Fotó: Kaponai Veronika Orsolya
Amikor nincs idő szerelemhez
Beletört árnyak
hadonásznak
a tükörben,
hol összefont veled a valóság
karjaiban elringatott
két illúzió
közt
fékezhetetlen
ösztönöd.
Nyúlik elém
alakod kéjes
szempárjáról kifinomult
mozdulása,
apró
sóhajával azonosulok
lélegzeted visszhangjainak
fáradozásai előtt.
Képzelem,
illatod
s nem létező érzéseimmel
vívok játszmát
előtted.
Útnak indult sereged
csatáinak szétesését
kémlelem
szorítva ajkad ajkaim közé
úgy
összefonsz,
ahogy gondolatodba férkőzött
sivár unalom
fékez.
Háborút.
2009-08-12
2009-08-12
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)