Servus humillimus sum

 Fotó: Köller Gábor

Servus humillimus sum

Éjjel sohasem káromkodom,

Nappal meg gyűlölöm a szolgabeszédet. 

Nomád ez a világ,

múltán a feledéshez közel - mégis messze járok.

Sötét ez a század. 

Vak forgatja aranyát , 

s látja vájatlan gödrét szemének ?

*

Nagyapám csak hetven volt, 

azt mondták beteg. 

Tudom abrakon élt fogságban bent.

Akkor a legszebb az ezüsthold, 

amikor még

" rejtelmes az a sziget".

2024.10.19

Megtisztulás

 

Fotó: Köller Gábor

Megtisztulás

Szegénység ez, lehet.

Tisztítótűzben egy a baj: Mindent megteszünk nekik. 

Piros már az ég alja is.

Cimboráim mellettem ülnek, 

a mezőn fakasztott ágak fekszenek, itt a tél...

Tisztítótűzben: két óra est bőven elég. 

Örömömben, szememben sohatöbbet meg nem látsz; 

Míg hideg van, addig a kályhától jobbra találsz. 

Töprengő kivárást, a holnap igazának.

2024.10.20.

Pergama

 

Fotó: Köller Gábor 

Pergama

Akivel boldogabb körülöttem a kivirágzás,

 azzal az oda-visszaúton jót cselekedem.

Felnövő leszek a fákhoz, érző az imához.

Önmagam megfontolom, 

mert egyszerűbb egy gondolat, 

mint amit mondhatnék neked.

Szemed láttára kifordulok ebből a gondolatmenetből:

Mert egyszerűbb példa illene csak hozzám. 

Figyeld, amit nem mondok: 

porból senki sem könnyez aranyat,

a magány háborúja korán, 

s törvény szerint váltja le az Urat. 

Mi meg bámulunk csak a Napba!

Ujjaink között folyik el seregünk haragja: 

átok ez, a vérző bőr sebének.

Kései harangszó áldja meg a felleget.

2024.10.19.

Aphrodité

 

Aphrodité

"Anyja pillanatra megtagadta,

 mikor hunyni próbálta fiatalságát. 

Lám, beszédes kedvét, szája fölé rakta. 

Homokban kúszott, s kardját torkon ragadta!"

*

Fölköszöntött vágyat újra az őszi pokol, 

bömbölt tőle a sereg. Hullott a hazátlan

lábainál az eső, taposták a sarat a félő Istenek.

*

Már magam is megnézhetem, 

vagy fennakadhatom valami nyomor közén.

 Közepét úgyis láttuk már.: a gazdagság olyan,

mint az idő, elmúlik úgyis.

A jajgatás, s a közöny,

mind csak klóros víz,

kék és a levegő. 

Tornyai derengnek a mezítlábas hegyeknek is.

*

Ha a kalász ép, s kezembe frissen ér,

már belenézhetek a szemébe a búcsúzásnak.

Mert amikor háború lesz, 

ami megmotoz minden élőt, 

a zizegő sóhajók gyökeréig 

néz vissza a perzselő rózsavirág.

2024.10.19.

Földabrosz

 

Kép: Salvador Dali, Vermeer szelleme.

Földabrosz

Térkép: Egy körülölelt, megkerült határvonal.

 Ami azt illeti ide oda kacskaringós. 

Átkelnek rajta fodros terepek, növendékek álruhában.  

Minden állomáson levetik különböző énjeiket. 

Tagadhatatlanul gyűlölöm a háborút, 

az átrajzolt hálók örömünnepeit. 

Mint pók a falon, tekergőzöm egy jó pillanatért.

*

Közelgő

A túlérett tavasztól becsapott lesz az ébredés. 

Viharok döntik el, ki lesz megtisztult,

s kire vár, a sohasem holnapja. 

Estére úgyis kiderül, 

mert rekedt a pokol hangja: 

sejtelem a füstje ennek a túlvilágnak. 

*

Szólits csak: Engemnek.

Engem őrizz csak! 

Mint az egyetlen kortyot torkodban.

A sok gonoszság majd tengerre veti, zord teremtményeit.

2024.10.19.

Ébredések

 

Kép:  Szinyei Merse Pál, Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903. 

Ébredések

A szélnél most hűsebb a tenger,

vizek hátán száll gyöngyszárnyú galamb,

apró mélyedésbe bújt az átok, 

ami felsebezte a nincstelen jelmadarat.

Ilyen a Föld most, félbevágott csónak

hál hajóm alatt.

Partot keres felnövő ágán a lomb, 

Noé arcán beárnyékol egy fénysugarat.

Kezem kinyújtom én, repeső bealkonyulásig, 

amíg a némaság kedv közeleg, 

fogódz jól szívébe a békevilágnak, 

mielőtt még felébredek.

    

2024.10.03.

Experimentum

 

Kép: Salvador Dali, Keresztes Szent János Krisztusa. 1951.

Experimentum

Amikor hallgatsz, ifjabb éveid súlyán keresztül,

tudsz,-e kérdezni hűségem virágaként:

Friss vízről, az erek egyensúlyáról?

Látod-e nyarad varázsolt búzamezőit

messzi éjszakában, gyermekkorod szelídségében,

Bizakodván, hogy neked azt mondják a porszemek:

Szomjas -e Föld, s kerek, az Ige megkötözött figyelmében; 

ott az a sárkányfej had, ami keresztülvágtatott egykor a vastag nehéz hópatakokon...

Csak téged óvtalak, hogy szolgává ne tegyen az az ismeretlen harmatcsepp-csillogás,

hogy lassabban érhessenek vissza azok a temetetlen fák,

amiből a Mindenek kezdete közeleg,

egy föloldhatatlan ökölből, Názáret-felől,

a föltámadt törvény-ostoroktól,

Látsz-e még? Vagy semmik leszünk, s

a porló leheleted föllelem,

mint homlokod szirtjeit, földerítetlen arcod bársonyát.

2024.10.02.

Várakozás

 

Várakozás

Mi végett- én úgy gondolom, 

a buszmegálló helyes tér.

Átemel a tudat..

az úton túl: nagyon kései már

lepkeszárnyon táncol a virradat.

Mi végett? Az állomás teli, körülöttem túlápoltak a fogak.

Itt várok, állok..

Míg érkezik egy új indulat.

2024.09.19.

Fellegek

 Fellegek

Kép: Furján Rita Gyöngy

Nyughatatlan a létem, s a magam démonait keresve: 

mint a szenvedély lángját azonos türelemmel, hogy viseljem, őrizzem feléd?

Ártalmatlan és bölcs álmaid karcolom,

a szavaim az éterbe hajolnak,

tudjuk, hogy kinyílt közöttünk a csend.

Az ajtó, amin tulajdon tested-mozdulatod harcolod hozzám.

Tenélküled csak az előszobában figyelném, amíg kialszik életemen túl a harmadik halál:

Egy a sietség miatt,

kettő önnön szomorúságában,

háromszor néz vissza rám, az eszmélet, egy más világ.

2024 04 25

Kikötő

 Kikötő

Kép: Berkics Erika

Mit gondol a teremtő?

korhadt faág elbír -e még engem?

Örül, aki nem fogja fel azt

ez a föld mivé ágyaz be,

a beteljesült szív-sebemnek.

2024 02 07