2009. december 29., kedd

Lív

Várok


Hidd, van Isten.
Tudd, benned él.
Táplálod a lélek melegét?

Az út mellett várok,
a hajléktalan ingyen mutogat,
lopott újságok hasábjairól
milliárdos urakat:

sánta palánták,
ki nem nőtt emberi tudat,
falánk fullánk érbe dagad:

Allergia, letargia.
Lemeózott közeljövő.

Méla, cserepes arcok.
Szerkesztett valóság, álca.
Tálcán széttört borospohárban:
kopár szövődmény, zsibongó tánca:

Muslinca lét

hajlékában idegen harcok,
dolgukra felkészült ijedt arcok
emberien fáznak…

s a fény torzulásából
érkező
nyomor
nyirkos csendje virít milliók
érdekén!

Hidd, van Isten.
Tudd, benned él.
Táplálod a lélek igyekezetét?

Az út mellett állok.
A hideg ég alján, érted várok:
szebb és igazabb, érett világot!

2009-12-29

2009. december 16., szerda

Mert élni jó











 Fotó: janaanagy





Mert élni jó


Talán a kitaposott hó üszkösödik,
mint az élet, ahogy múlik el.
Mintha vallatnák a népet:
„Van ember, aki nem megy el”.
Talán nem leszek egyszer.
Talán a sors összegyúrt lélekanyag,
esztendőkön át, görnyedt gubanc – hadak:

Háborúkba temetnek álmok ezreit,
az idő szolgáiként védjük hű sebeink.
Elindulunk…

Talán elkopott az út is,
az atyai házból porrá tört hamu lép,
elszólít szomjasan e Földi lét.

Iszonyú soká lesz nevetni,
oly régóta behunyt a szem,
kinyitni újra az élet, hová megy?

Sok évnyi leckét kongat a harang,
ürességbe köp szerelmet a vég,
két nemlét közt ébred az élet,
s félhomályban emel új tudatra az ég.


  Fiúka emlékére

 
2009. december 16.

2009. december 15., kedd

Liv

Újra - Ország


Remélj élet!
Minden ember létre nőtt.
Akit nem engedtek,
maradt fejbelőtt.

Mert aki (el) veszteget
időt
és tövéből épít kihúzott
Ország –gyökeret, az
ismerjen fel
térdig érő fű –kerteket.
Ne tapossa kifulladásig!
Talán bírja a nyelve?
Képzeletben lenyírná,
hozzá nincsen kedve.
Kedve van a támadáshoz,
a feleselés a reszortja.
(Jó magasról leszórja…)
Elveti – elveti az ötletet:
Tövekből rakjunk össze
egy Ország – gyökeret?


Aztán remélj élet!
Az ember ám létre nőtt!
Aki nem alkot újat,
felejtsen jövőt!


2009-12-15

2009. december 14., hétfő

Nyárfalevelek


 











Az élet végtelen egyszerű,
apró szárnyaknak építünk eget.

Fáradt fejeddel bólints szerelmem,
őszbe kívánj egy nyárfalevelet.

Hozz belőle tenyerembe!
Szívedből markolj szép reményeket

ázottan is fényvilágra hajt az
aranyszín nyárfa erdeje.

Az élet végtelen egyszerű,
húzd válladra szerető kezem.

Szemedben tükröződik a világ
mint nyárfalevélen őszi erezet.

Hozz belőle egy marékkal!
Sorsomba hull minden hozzám írt szavad.

Hó fútta telek várják, hogy a
nyárfalevelek halkan elnémuljanak.


(2009-11-17)

2009-12-14

2009. december 4., péntek

A kötőszó nem jelző


"A kötőszó nem jelző"


Ha az ember nagyon kapkod,
kötőszónak nézi a barackot.
A barackról kiderül, hogy alma,
a jelzőt (meg) hámozza darabra.

Hámozza darabra, vagy tépi.
A lényeg az, hogy fél kilóra méri.
A fél kilóból aztán érik körte,
két méter széles gyümölcs lesz a görbe.

A görbe széles gyümölcs lesz,
a jelzőben nincsen szemölcs sem.
Szömörce sem tálalható meggyszörpben,
a mérges cserzőnek nem jön be.

Nem jön be az, ha a falra bámulunk,
mint borjú az újkapura tágulunk.
Mert aki kötőszónak hiszi a barackot,
javítsa (ki )egy geggel a narancsot.

A narancsból vígan válik grapefruit,
a hólabdából összehabart felfújt.
Mert minden felfújt alapjában krémes,
harapja meg a hasát, aki nem téveszt!


2009-12-04

Megjegyzés: Mindenkivel előfordul néha, hogy figyelmetlen és téveszt.
Türelem és alaposság a lényeg. (Versek olvasásánál is.) Javítottam a hibát:):)

Lív

2009. december 3., csütörtök

Nyolcadik parancsolat

Nyolcadik parancsolat

Az anya sír.
Gyermeke tolvajjá tétetett.
Vérben és mocsokba szült egy életet.

Nézett rá fájóan, félig halott szemekkel,
erőteljében, bölcsőben ringatta el.

Ölbe vette, dagadt térdével földre rogyott.
Most fél szívét kaparja szét a gyom.

A másik fél - érted sír hiányzó lelkiismeret
hazugságra bízott egy Isten – gyermeket.

Holtan hozta világra a bűnbánó életét.
Holtáig szűkölködő fejében a vélemény:

Mert az asszony így szólt, (majd a sarjnak kötelet adott)

„Fiam más lelkéből él az, aki lop.
Más anyagból gyúr sötét lelket a hon.

Vérbe és mocsokban szültem életed.
Amennyit elveszel,
annyival leszel mindig kevesebb.”


2009-12-03