Fotó: janaanagy
Hétszer
Összerogy majd a lélek
ha szeretetlenség lesz gonosszá
búcsút vesz kacagásától az élet.
Az Isten is mondta egyszer - kétszer
a tréfától komolyat ne reméljek.
Már alig állnak a sírkeresztek
a kertek alatt marasztal ravatalom.
Derékba törte a szél a fákat,
egészségbe hajszolt önmagamon
Kit szeretni nélküled úgysem tudok.
Veled vagyok méltó a világra.
Az öröknek egy hitemért cserébe
két nyugalmat ajándékba szánva.
Ránk múltak a feledkezések
elkobzott hiányt pótolt a szerelem.
Összezárt szemmel mondunk most mesét,
hétszer felejtve titkon, idegen
Összerogy még hét, tetten ért gondolat:
Hétszer fogtam boldogan kezed,
hétszer titokban csókoltalak.
2010. január. 16.
