Ki mossa kezeit

A sors nem mutatja az utat.
Mindenki saját magának kovácsol vasat.
Isten –Ember.
Egység. Ugyanaz.
Az egyik megért, a másik hazug- hanyag!
Kettéválasztja a bőrt, az eret s a csontról lefarag!

Törvényeket alkotnak, zárt életre ítélnek.
Megállapítják, hogy az akaratod teljesíthetetlen mérleg.
Egyre billeg, inogsz rajta a rossz szélre,
elfordul mellőled Isten igéje!

Az összegyűltek mind a háborút siratják,
amire „sosem volt” jelenésük azt híven megtagadják.
Árat szabnak az igazságnak, elfeledvén a vérük,
arra kérnek„ maradj itt”, s eldobnak segítségül.

A jóllakottak az ellopottat kétpofára’ tömik,
ami már nem kell, továbbadják a senkiknek is.
Vannak akik saját tudatból „aratnak le babérokat”,
bár a többség a bűnösök közt keres áldozatokat...


2010-04-17