Láttam kiégni a Napot,
elhalványult szájszeglet éhezett,
meghűlt vért hordozott a szívem,
fájdalom ereződött a szeretett kézfejen.
Két életet vitt a hajnal,
elszólított minden elfojtott szavat,
megszólaltak az összetört csontok,
méhemben telihold mozdított zavart.
Láttam elégni az éjszakát,
az arcokon holt színt fodrozott a szél.
Eltűnt, a nem született álom,
egy asszony, a messzire ért.
Láttam táncolni a szirmokat,
ébredéstől kísérte nappalom,
amit vázába tettem ékesedni,
most két sír őriz, nyugton, szabadon.
2010-05-08
Kislányom és nagymamám emlékére
