Zúdul Isten könnye a világra,
szétgurul a tőre, orgonavirágra.
Lecsöppen az ágról, kutat ás.
Siratja a Földet az Óriás.
Az út menti fűben a bogarak eláznak,
árokba potyog a mérhetetlen bánat.
A csapzott madarak a szárnyukat nézik,
csapdosnak, nem értik: miért ez a tévhit?
Összegyűlnek lassan, megvitatják:
„Hol marad a Napsugaruk?”- mikor imádkozzák.
Félelem lesz az Úr, szemük nagyra nő:
Pocsolyába estünk, mellettünk macska jő!
(Macskanő!)
Megjegyzés: Gyerekvers
2010-05.11
Mindenki egy kicsit felnőtt, egy kicsit gyermek ott legbelül, de annyi éves, ahogyan gondolkodni kényszerül:)
