I.
Fogadj el! Örök bölcsesség szolgálatára!
Két remény, virágzó hajnalára
Egyesíts szavaiddal
Bennem dallamot
Elfeledtem,
El voltam veszve
Szívem kolostorában,
Mintakép Földdarabon.
II.
Elmész – e úgy, hogy itt sem voltál?
Érzem: Szemgolyónk szeretkezne még,
Látomásként tűnődök benned
Apró Föld darab
Képzetén.
III.
Elfeledtem!
El voltam veszve,
Két remény: virágzó hajnal dallamát súgta
Örök bölcsesség szolgálata:
Egyesített szavaidban.
Földön túlra.
*
Part
I.
Előre lépsz, s hátracsúszol
A parton vergődve
Hullámokat ugrasz át.
Kiszínezed az égbolt kosarát
Az erőd sokaságával
Ha szomjazik a hold
A nap ezüst sugarával
Aranyba borul a világ.
*
II.
Előre lépsz.
Fehér ködben izzó
Halhatatlanság barlangjába
Jutsz.
Az örökké elmúlik egyszer,
S a végtelen álmoddal hasítasz
Magadon sebeket.
*
III.
Sétálnék, ismeretlen partok mentén.
Sétálnék ajkaidra némán,
Keskeny vonalak hegén.
Az élet vonalán.
Kezed marokra szorítva
Véred szívembe homorítva
A holnap elmúló szegletén.
(2006)
2011-09-21