Töredék nélkül nincsen cseppnyi rész. Cseppnyi rész nélkül, nincsen egész.
Az álomnak az élettere a sok - sok szövevény. Áthajol az ember felett, amikor alszik és némán homlokon csókolja.
Csipp-csepp...érzed, a körülötted zenélő cseppeket.
Amikor a szem már nem bírja, a cseppből egy nagy tenger lesz. Az egyik csepp keresi benne a másik cseppet, mert meg kell találja azt az egyet.
Olyan ez, mint amikor végtelenné válnak a lelkek…
Egyszerre minden, ami körülvesz, táncol és teret ad a kibontakozásnak...
és amikor csak egy fél csepp gördül az arcodra, a másik felét majd a nagy szövevényrengetegben megtalálod,
mert a boldogság majd elsírja a másik felét. / Fotó: Kondor Tamás/
* 
Felszárít rétet a csend
halk dallam hívja gyónni
a felleget,
emlékekbe kapaszkodik
a fény,
átsuhan az árnyékán
szövevény.
A Nap csak nézi,
s nem figyel…
Szól a Holdnak,
ma nem delel.
/Fotó:janaanagy/2011.08.28.
(lásd: http://kepiroliv.blogspot.com/2008/11/szoveveny.html)
