Álomcsók
The kiss by Gustave Klimt 1862
Olyan testtelen ez a világ,
marakodásainkat söpri a borzongó szél.
Rekedten kiáltok kimondani a lehetetlent.
Már szinte történelem ez a lázadás,
már csak kupac a könnyűnek tűnő kétkedés,
szerintem kár fáradozni,
fáradtan lehajolni sorsomért.
Úgyis csak hamu vagyok,
fogaim közt ülepszem,
mint a keserv,
ki igéz még szerelmet szükségszerűen,
ki fütyül a megmaradt kudarcra,
még a gőgje is meghozza a dalom,
ennek a szótlan figyelemnek.
Mert oly testtelen is a világ,
aki voltam, már nem fegyelmezhető,
de azért szeretlek, mindig
hervadt felleg,
szeretlek, mikor nyílsz álomvirág.
2024 Jan 31
