"Ember nem győz hegyet, míg völgyét nem szelídítette.”

Lív

Járja táncát

 Fotó: Kondor Tamás

Járja táncát 

Miért ennyi kérdés?

Hisz életnek lenni

nem nehézség,
csupán a rosszat feledni könnyebb,

ha a miért –en nem gondolkodom.

Talán túl éber a Nap,

s tátong a Hold alatta, valahol Délen. 

Ott hiszi azt, amit Északon eldobott. 

Miért kérdezed, ki vagyok?

Mert a levegő és a víz, 

a mindennek tudója. 

A Föld arányaiban felépített, 

s rakott hús testbe az Isten, 

hogy ne kérdezzek sokat tőle, mi a valóm!

Egy lélekbe gyúrt,

aki még sokat tudni vágyik.

S ki tudja, a sokat? És járja táncát 

nyugatra, keletre? 

Ki úgy száll, mint aki megismerhető.

S felismerhető önmagában,

a szavak közötti sorokban,

a meg nem írott sors hátsó 

részén valahol ennek a világnak.

Miért, kellene átírnom azt, amit

rég látok?

Hiszen csukva a szem,

mióta születtem én s születtek teveled! 

Majd a mindent is, 

csak így láthatod éberen…. 

2012-03-04

Jöjj, nevess!

 Fotó: Kondor Tamás

Jöjj, nevess!

Ide jöjj és nevess. Oly szelíden 

arcod csókolom, 

hogy bőrödről feslik a könny. 

Milliószor szebb a lét, 

mint bú s közöny. 

A szemnek mozdulatlan jó,

vágynak eleme, 

szívnek egyszerű feladat.

 Örömre tekintő kérdés, 

            - ide férj hozzám, 

 mint falat kenyér,

 ha éhes szavam. 

2012-03-01

Hangtalan

Fotó: janaanagy

  Hangtalan 

 A földön alszom.

 Ott alszom szótlan, hallgatag. 

 Érezlek, néma szavakban. 

 Sokszor nem számít a szó, 

 csak a szemeid tükre,

 amiben először megláttalak.

 A kétségek folyóján vándorló

 halk sikoly, 

 olykor mégis hangtalan.

 2006 

2012-02-24

Csodaének

 Fotó: Kondor Tamás




Csodaének 

Csak a széllel jöttél, 
árny - fuvallat alkotott, 
s tavasz hozta hiányod 
elragadt. 

Most lepkeként pihenek
a széllel hozott magányod 
szertehízott virágain

lehullott könnycseppek
maradékán

a porral osztozkodom.

Minta testem 
vetett földbe gondozom.

Mert a szél,
a már messzire nőtt magokról,
mint lélek

csodát énekel.

 2012-02-23

Tavaszkor

 Fotó: Kondor Tamás

Tavaszkor

 Csillának 

Most láttál először galambhadat,

a pályaudvaron

friss hóba rakták lábnyomukat. 

Apró jeleket adtak neked, 

kicsiny álmát aludta a lételem. 

Aki növekszik méhedben,

még öt hónapon át. 

Kétévesen írhatja majd a galambok nyomát.

A hóba, hol jártál,

mikor ébredt benned ő. 

Egyhónaposan, szívedben

az apró jelekből

 beágyazódott a lélek. 

2012-02-23

 Fotó: Kondor Tamás





„Oszd szét a szemeidből tükröződő fényt,
 a madaraknak!
 Adj csicsergésüknek füttyszót. 
 Meghozzák a tavaszt!” 

2011.06. 04.

Hajó visz

Hajó visz

Amikor szíved hosszú útra küldöd, 

lábad az erőd, tested a küldönc.

Postádban levél, válladon galamb.

Az ígéret lépcső, felfelé haladsz. 

Az álom göröngyös, szabad a tér.

Pici lélek halad, hajnali a fény.

Éjjeli az ég, sötétet mutogat, 

homlokodra csendjét írva: 

bátor a tett, teljes a gondolat. 

2012-02-18

Lív