A lélek imája

Fotó: Kondor Tamás





A lélek imája 

A lélek hidegségét pénz nem oldja,

nem oldja kályha melege sem,

mert a boldogság a szívnek a dolga.

Dolga a léleknek a szerelem,

a jótett, az áldás, a figyelem.

Mert lélek hidegségét tartani nehéz,

letörik tőle a túl merev kéz,

mely lehetne merész, 

hogy éljen, 

lehetne kedves, hogy kérjen.

S, hogy ne vegyen el, hanem másoknak adjon,

ahhoz kell, hogy a lélekben szépség fakadjon! 

Virágnak virága, erdőnek fája, 

sziromnak szirma a lélek imája!

 S ha jóság, a féltés, a rosszkedv a léte,

 a lelkedet tanítsd, hogy mindezt megértse! 

2012-11-08

A fák mögött

 

 Fotó: Trixler Róbert

A fák mögött

Senki sincs a fák mögött, 

saját szemed érintése ébred.

Kíváncsi sarj vagy, kíváncsi test, 

lélek és eszmélet. 

Az elmélkedés benned messze tűnt, 

virágzó álom és csüggedés a léted,

saját szemed érintése az enyémen.

Senki sincs a fák mögött, 

vándor a szem, félredobbanó a szíved.

Erre –arra járó, s oly közel hozzád: 

„mert végre itt van, az újra élet!” 

Az öröknek múlni nem halál, 

ne fájjon, 

sose féljed! 

2012-10-10

Ilyenek vagyunk

/Fotó: Lív/











Ilyenek vagyunk


Oly szelíd a kéz, mely enni ad, 
oly jó, amikor megsimogat,
de ádáz, s vakmerő, ha az akaratból
úgy tör elő,
hogy imára sosem készteti azt… 

A kezet, mely néked is enni ad!

Mielőtt másra mérné cselekedetét,
kétkedik. Az Isten sem ítélni hirdetik,
a mocskos kezeknek sincsen
fájdalom nélkül öntisztulás! 

Láss, mert amikor teremtett,
a csontra bőr, s bőrre szín méretett,
ugyan ki kérdezte tőled, mire lesz méltó
a dolgossá tett kezed?

Mert az emberi kéz munkára, 
békés összefogásra érkezett. 
A kéz, mely volt egyszer gyermeki, 
lázadóvá lett és elveszett!

Aztán öregségére visszaköltöztek
mind a ráncos ujjak,
most a bágyadt hegedűhúrra húznak, 
mindenféle elgáncsolt emlékeket:

Bolyhosat, szépet, kecseset,
apró, visszatérő mozdulást, 
s aközben: 

anyánk égi-védő kezére gondolunk,
hogy bölcsőnkben jobbra-balra ringatott. 
Lágy kezével bátran simogatott, 

egy igazabb jövő felé úgy, 
hogy bármiért is hibáztatott volna 
minket azért,
hogy milyenek vagyunk. 


2012-07-06

Járja táncát

 Fotó: Kondor Tamás

Járja táncát 

Miért ennyi kérdés?

Hisz életnek lenni

nem nehézség,
csupán a rosszat feledni könnyebb,

ha a miért –en nem gondolkodom.

Talán túl éber a Nap,

s tátong a Hold alatta, valahol Délen. 

Ott hiszi azt, amit Északon eldobott. 

Miért kérdezed, ki vagyok?

Mert a levegő és a víz, 

a mindennek tudója. 

A Föld arányaiban felépített, 

s rakott hús testbe az Isten, 

hogy ne kérdezzek sokat tőle, mi a valóm!

Egy lélekbe gyúrt,

aki még sokat tudni vágyik.

S ki tudja, a sokat? És járja táncát 

nyugatra, keletre? 

Ki úgy száll, mint aki megismerhető.

S felismerhető önmagában,

a szavak közötti sorokban,

a meg nem írott sors hátsó 

részén valahol ennek a világnak.

Miért, kellene átírnom azt, amit

rég látok?

Hiszen csukva a szem,

mióta születtem én s születtek teveled! 

Majd a mindent is, 

csak így láthatod éberen…. 

2012-03-04

Csodaének

 Fotó: Kondor Tamás




Csodaének 

Csak a széllel jöttél, 
árny - fuvallat alkotott, 
s tavasz hozta hiányod 
elragadt. 

Most lepkeként pihenek
a széllel hozott magányod 
szertehízott virágain

lehullott könnycseppek
maradékán

a porral osztozkodom.

Minta testem 
vetett földbe gondozom.

Mert a szél,
a már messzire nőtt magokról,
mint lélek

csodát énekel.

 2012-02-23