Csöngess be!

Csöngess be!

Csöngess be a szívembe,
bőröd selymén érints virágzásba engem.
Teríts meg asztalodnál, hogy ne éhezzem a terhet.

Kóstolj meg,
ne ereszd útjára létezésem mélyét

csak feledd azt, amit tud úgyis messze vinne a
 szél,


S amikor felemelsz majd,  arcodon delel
 sugara minden kívánságnak,
amitől ékes lesz a rét,
reménnyé éget a tűz.

Bízva minden kétségek között,
bármi emlék helyett,
 a szerelemmé nyílik otthonunk.

2019.08.11

Töredékek III

Töredék III

Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
 Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.

*

2019.08.08

Töredékek II

Töredékek II.


Csak a csend képes elragadni,  ékszerként -csillagként tündökölni,
Egymásban- félően játszani dallamot,
ha föltekint a szív álmodni még.

*
Fél szemmel figyelem
gyanútlan szavak mentén
szikrázó gondolatod.
Nem szorongat az éj,
az esthomály feloldozást vár,
a hajnal ábrándjaiért.

*






















2019.05.07

Töredékek

Töredékek

Elvesztem benned,
mind néma fény a tavon.
Hullámzó álmaimmal
ébren csodálkozom.

*
Oldhatatlan a mérték tüze,
suhanva elszalad az éj.
Egyedül a léptei mögött
félem tekintetét a vágynak.

*

Ha hallod belül önmagad,
ne hidd,
szabadságod rabja vagy.

*
Kincsed tán szabálytalan,
nincsen messze még idő,
a szíved végül ölelésbe ér.
*

Feledés.

*
Végzet.

*
Oldhatatlan remény.

2019.08.05

Trió, ébredések...

Október☀

Repülés

Napi gondolataim

Egy gondolatom az őszről

Gondolatok

Gyönyörűek a fények a Dunán. Már nem a nyár eleji szikrázóan barnítóak, hanem sokkal szelídebbek. Ilyenkor a part még forró, ahogyan mezítláb óvatosan félted a talpad, a kavics erejétől. A homok megnyugtatja egy idő után. Aztán nem gondolkodsz már azon, ahogyan az őszbe múlik a nyár. Egy, kettő, három lepottyanó falevél is csak éli az életét, majd elúszik a tükröződő folyó messzeségében. 🌫 Horváth Lívia 2018. 08. 25.