Földabrosz

 

Kép: Salvador Dali, Vermeer szelleme.

Földabrosz

Térkép: Egy körülölelt, megkerült határvonal.

 Ami azt illeti ide oda kacskaringós. 

Átkelnek rajta fodros terepek, növendékek álruhában.  

Minden állomáson levetik különböző énjeiket. 

Tagadhatatlanul gyűlölöm a háborút, 

az átrajzolt hálók örömünnepeit. 

Mint pók a falon, tekergőzöm egy jó pillanatért.

*

Közelgő

A túlérett tavasztól becsapott lesz az ébredés. 

Viharok döntik el, ki lesz megtisztult,

s kire vár, a sohasem holnapja. 

Estére úgyis kiderül, 

mert rekedt a pokol hangja: 

sejtelem a füstje ennek a túlvilágnak. 

*

Szólits csak: Engemnek.

Engem őrizz csak! 

Mint az egyetlen kortyot torkodban.

A sok gonoszság majd tengerre veti, zord teremtményeit.

2024.10.19.

Ébredések

 

Kép:  Szinyei Merse Pál, Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903. 

Ébredések

A szélnél most hűsebb a tenger,

vizek hátán száll gyöngyszárnyú galamb,

apró mélyedésbe bújt az átok, 

ami felsebezte a nincstelen jelmadarat.

Ilyen a Föld most, félbevágott csónak

hál hajóm alatt.

Partot keres felnövő ágán a lomb, 

Noé arcán beárnyékol egy fénysugarat.

Kezem kinyújtom én, repeső bealkonyulásig, 

amíg a némaság kedv közeleg, 

fogódz jól szívébe a békevilágnak, 

mielőtt még felébredek.

    

2024.10.03.

Experimentum

 

Kép: Salvador Dali, Keresztes Szent János Krisztusa. 1951.

Experimentum

Amikor hallgatsz, ifjabb éveid súlyán keresztül,

tudsz,-e kérdezni hűségem virágaként:

Friss vízről, az erek egyensúlyáról?

Látod-e nyarad varázsolt búzamezőit

messzi éjszakában, gyermekkorod szelídségében,

Bizakodván, hogy neked azt mondják a porszemek:

Szomjas -e Föld, s kerek, az Ige megkötözött figyelmében; 

ott az a sárkányfej had, ami keresztülvágtatott egykor a vastag nehéz hópatakokon...

Csak téged óvtalak, hogy szolgává ne tegyen az az ismeretlen harmatcsepp-csillogás,

hogy lassabban érhessenek vissza azok a temetetlen fák,

amiből a Mindenek kezdete közeleg,

egy föloldhatatlan ökölből, Názáret-felől,

a föltámadt törvény-ostoroktól,

Látsz-e még? Vagy semmik leszünk, s

a porló leheleted föllelem,

mint homlokod szirtjeit, földerítetlen arcod bársonyát.

2024.10.02.

Várakozás

 

Várakozás

Mi végett- én úgy gondolom, 

a buszmegálló helyes tér.

Átemel a tudat..

az úton túl: nagyon kései már

lepkeszárnyon táncol a virradat.

Mi végett? Az állomás teli, körülöttem túlápoltak a fogak.

Itt várok, állok..

Míg érkezik egy új indulat.

2024.09.19.

Fellegek

 Fellegek

Kép: Furján Rita Gyöngy

Nyughatatlan a létem, s a magam démonait keresve: 

mint a szenvedély lángját azonos türelemmel, hogy viseljem, őrizzem feléd?

Ártalmatlan és bölcs álmaid karcolom,

a szavaim az éterbe hajolnak,

tudjuk, hogy kinyílt közöttünk a csend.

Az ajtó, amin tulajdon tested-mozdulatod harcolod hozzám.

Tenélküled csak az előszobában figyelném, amíg kialszik életemen túl a harmadik halál:

Egy a sietség miatt,

kettő önnön szomorúságában,

háromszor néz vissza rám, az eszmélet, egy más világ.

2024 04 25

Kikötő

 Kikötő

Kép: Berkics Erika

Mit gondol a teremtő?

korhadt faág elbír -e még engem?

Örül, aki nem fogja fel azt

ez a föld mivé ágyaz be,

a beteljesült szív-sebemnek.

2024 02 07

Tizennégy

Tizennégy 

Elvitatkoznék veled jó darabig,

úgy, hogy közben majd meghalok,

nem ismerem a titkod, nem ismerlek,

Így tekinteted sem tudom.

Elmondanám még újra, ugyanazt és

amit érzel,

de máig félmeztelen az életem,

teljesen kívánom,hogy lépj ki a ruhádból,

rajtad csak az illatod, az illatod legyen!

Elméláznék csak veled, azon ahogy létezel,

Nagy sétát tennénk a fény-lombokon,

a Nappaltól az éjszakán át, 

csak egész-mosolyt ölelhessen ölem,

Sosem aranyból készül a legszebb perc, csak hamu az, édes hamu, mint Te énnekem.

2024 02 14

Álomcsók

Álomcsók

The kiss by Gustave Klimt 1862

Olyan testtelen ez a világ,

marakodásainkat söpri a borzongó szél.

Rekedten kiáltok kimondani a lehetetlent.

Már szinte történelem ez a lázadás,

már csak kupac a könnyűnek tűnő kétkedés,

szerintem kár fáradozni,

fáradtan lehajolni sorsomért.

Úgyis csak hamu vagyok,

fogaim közt ülepszem,

mint a keserv,

ki igéz még szerelmet szükségszerűen,

ki fütyül a megmaradt kudarcra,

még a gőgje is meghozza a dalom,

ennek a szótlan figyelemnek.

Mert oly testtelen is a világ,

aki voltam, már nem fegyelmezhető,

de azért szeretlek, mindig

hervadt felleg,

szeretlek, mikor nyílsz álomvirág.

2024 Jan 31

Virradat

 Virradat

Kép: Kaponai Veronika Orsolya

Új eget teremtek

Isten markából remeklek

szakadatlan világot,

bűnt megváltok átszúrt indulatokból

Ennyi lennél felelet?

Esténként gőggel átitatott

szemérmes leány?

Ráeszmélnék jelenésedre.

Soha nem metszettem önmagamból

Itt végül fújt a szél,

így szerettél - mozdulatlan

könnyű érintéseddel nyújtóztam át

Örök álmaimból, 

Feléd igyekezvén tettem azt: vártam

most télre jő tavasz, színesek az árnyak.

Nézz körül hajnalban még nálam: 

emberarcú szerelem.

2024 Jan 9

Livia, amikor ihlet érkezik