Lív

Gyöngyházfényű gyöngyök

Minden emlék tisztátalan,
vagy hamis próféta vagyok.
Gyöngyöt fűzök cérnaszálra
ha akartok, guruljatok.

Mert laza fonálon nem tapad
ahogy seb,két test sem ragad
egymásba vágottan, külön járva
csak óra nélküli mutatók rándulása.

Vajon az emlék tisztátalan?
Talán magával vitt egy század.
Gyöngyházfényű gyöngyök
fél- mennybe vágtáznának.

Gyalázat s tett. Körbeékelődött
kezdet figyeli őket.
A vánszorgó fény
romlásba tekeri a fűzőket.

Mert laza
fonálon nincs erőnlét,
a víz sekélyen áll,
a tisztátalan emlék szürkés- halovány.

Színre moshatnám. Nem akarom.
A hamis próféta nem én vagyok.
Így gyöngyök, azt mondom néktek:
menjetek!

Akit csukott szemmel látok,
Te vagy Szerető - Szerelmesem.


2009-09-29

Énekét a világnak

Éneket a világnak,
éhező virágsziromnak ételt
adjatok!
Ti homokba bújt levegő kitörését
vulkánok mozdulását gátló
angyalok
reméljétek tüzét
a szerelemnek
teremtett lelkek Földjén
virágzást,
szaporulatot hozzatok!
Anyaméhnek domborulatán
építsétek váratok
kincsének köldökzsinórján lengjetek
körbe mint fellegek
az ég mentén
szelve
határát az arcokon a szélnek
érezvén áldást
fél-esztendő,
idő sebhelyének.
Te
kivirágzó kisvilág.
Éneke a nyárnak
szívemben élsz.
Örökké visszavárlak.


2009-09-28

Kövek

Felfedezetlen
hittel érintkező életek
hívnak magukhoz.
Ne félj
s ne kérj reménytelenséget.
Van kiút,
van kihúz
a félelemből szerelembe.
Van aki nyújt kezet szégyenedbe.
Van arcod,
tisztára moshatod.
Van karod vágyam öledre ringatod.
S szeretlek magadra szőtt szövet,
kötöd szívemre áldott keresztemet.
Atya a Fiú a Szentlélek Követ
lelkedbe hívsz
senki nem vet ránk fénytelen követ.


2009. szeptember 20

Sorsunk hídjain

Amit sors rendelt,
létező ismeretlen kulcs.
Nem nyit semmit,
sírdogál nyughatatlanul.

S nincs híd, mi két partot
egy szívben dobogtat tovább,
sors vezet
álmot képzel elém a vágy.

Mit ad?
Titkon várok még,
tán megkapható.
Mit áld sors kezembe?
megfeszült ér szívemben alkuvó.
Átkarol,
elenged a messzi folyó vonalán
mint szerelmes csókja
hontalan bolyong lelkemben
az üres zár.

2007.
(2009-09-15)

Leheletnyi tél

Szikrázó szemeim tükrében
fagyott fáradsággal tűz a nap.
Éles sikítás bolyong
a csillagok mezeje alatt.
Érted szólók nyugtalan.
Az erő ébred bennem,
éjben kúszó vágyak emlékében
hajt a cél,
bánt a végzet.
Állok a semmiség kérdésében.
A villámló halk csend színeiben
vágtázik a fájdalom.
Állok ott
ahol a végtelenség szíveket ont.
Annyit kérdezek:
Vajon mi jöhet még?
S belép álmaimba
egy leheletnyi tél.

2001.12

(2009-09-15)

Lív

Menekülés

Szívemen rablánc
lelkemen bilincs
ajkamon méreg
a testem remeg

testem remeg
szabadság hever
lelkemen épít
forradó sebet
méreg a méreg
hat alom hatalom

hétszeres kényszerharc
hátba tört köröm
nyom

szívemen
szíveden
kiszabadult
szárnyak
bilincsbe szorult tollak
széthullásra várnak

szíveden ajkam
testeden bilincs
lelkünk mögött
senki sincs.


Menekülőben.



1998
(2009-09-14)

Tárgyak

Asztallábak vagyunk,
saját magunkba belerúgunk.
Vagy görcsbe lépett
inak szakadnak ránk.
Becéző terheinket cipeljük
háton.
Termékenyülünk.
Összenövünk.
Szétválasztanak minket,
hogy összerakhassanak újra
mint egy szekrényt.
Vállainkon lóghasson a mellény.
Ezek vagyunk.
Apró morzsái- e világnak
mi emberek.

2009.07

(2009-09-14)

Lív

Igaz is hamis is

Igaz is hamis is

(hogy)

újra szeretném látni
szíved érintését.

Tüzel az ég
vágyakat.
Oltott álmok
hasztalan szertefoszlanak.
Szégyened, ha megszégyeníted
önmagad.

Hazudsz
hamisságokat,
megéled az a jó,
ami sosem igaz.
Hazugság hegyén nő a gaz.

Ígéretet bontasz,
hallgatsz gonoszan.
Benned élő nem-akarat
(ki)beszél
nem született tetteidről
regél.
Újra szeretném látni
mit ér

szíved érintése
tűzbe’ vágyamon
szertefoszló álom
szólamon szólal-e
még?

( Elég!)

Nem hiszem,
hiszen nem fontos érdemed
szeretni,
nem szeretni engem(sem).

Bizonyítsd!

Nem ébredhet
ellenben
értéktelen
élet

senkiben.

(2003)
2009-09-01