Amit sors rendelt,
létező ismeretlen kulcs.
Nem nyit semmit,
sírdogál nyughatatlanul.
S nincs híd, mi két partot
egy szívben dobogtat tovább,
sors vezet
álmot képzel elém a vágy.
Mit ad?
Titkon várok még,
tán megkapható.
Mit áld sors kezembe?
megfeszült ér szívemben alkuvó.
Átkarol,
elenged a messzi folyó vonalán
mint szerelmes csókja
hontalan bolyong lelkemben
az üres zár.
2007.
(2009-09-15)
