Leheletnyi tél

Szikrázó szemeim tükrében
fagyott fáradsággal tűz a nap.
Éles sikítás bolyong
a csillagok mezeje alatt.
Érted szólók nyugtalan.
Az erő ébred bennem,
éjben kúszó vágyak emlékében
hajt a cél,
bánt a végzet.
Állok a semmiség kérdésében.
A villámló halk csend színeiben
vágtázik a fájdalom.
Állok ott
ahol a végtelenség szíveket ont.
Annyit kérdezek:
Vajon mi jöhet még?
S belép álmaimba
egy leheletnyi tél.

2001.12

(2009-09-15)