Fotó: Kovács Gábor
Azt mondják a választás szabad,
korccsá tett hitünkre szabott az akarat.
Elnéznek felettünk, mintha félig élnénk,
fáradt szemmel zár képzetünk, esélyként.
Azt mondják a választás szabad,
elkésett léptet félt minden mozdulat.
Elmegy mögöttünk, táncra kér, kacag
nem létező örömre vált a magyar indulat.
Túl korán támad fel, későn jár a tudat,
a merészen dobbanó ütem lassan elszakad.
Bért hord a világnak a puszta élet,
süketséget zilálnak a riad nép értelmének.
Felnőtté irányít a múlt, elkallódnak a kezek,
azt mondják„ hiszem s bevallom bűnömet!”
Szolgává tobzódnak hitvány hatalom erek,
szomorú tegnapot sírnak elvesztett érdemek.
Azt mondják, a választás szabad,
születünk és dühvel nyomorítanak.
Gondokkal telítenek meg, nyújtóznak egyet:
„ Kajálja be az ország, amit elibe tettek.”
2010-02-23
