Újrakezdés

Fáradt tagjaimból épül az ország,
fürge a szíve a haladásnak.
A zárva tartott terek mind eláznak,
korunkat húzza egy zárt fedél
omló ékességek, bankok felruháznak
elvesznek tőlünk maradékokat.
Becsönget a rongyos kétely napja,
értő kezek köldök táján tapintanak.
A csöndben dajkált bámészkodások
hogyha szorulnak és üvöltenek,
alkotnak egyre- megy hangot
egymáshoz húznak rég kinőtt hatalom –hegyet.
Bimbózó regéket árul a történelem,
a fényből a hamisítvány is heges.
A zúzott kő, mint munkásélet,
vakon forradalmára üt mérleget.
Aztán a lényegek hadakozzanak,
káromkodón nem vezeklő a vad,
az út ép virulást ébreszt,
utat nyit érdemelt büntetés alatt.


2010-03-26

Önmagunk

Ember ne hidd, hogy mindent megalkottál,
az Isten kezedbe semmit nem adott.
Magad romboltad le a mámor világod,
szívekbe ültettél szerelem - magokat.
Szelíddé az tett, hogy megalkudtál,
indokolt bűnbe vetve korcsosult javad.
Amit elfogadtál, látszatérzés,
sírkőre formált gyertyaviasz.
Az új erkölcsi rend játszott veled,
szedted nyugtatód, elaltatott.
A késői tavaszt szülte tél
megfogant erődön játszadozott.
Így hited maradt, bár meginogtál,
elfaragott félelmekkel követted a nyarat.
Ember, hidd! Nem felejtheted:
Minden bajod forrásában
önmagad gondolata van.


2010-03-16

Vers ismerős hölgyeknek

Magát szentnek kikiáltja, a múltját lebecsmérli.
A másikat ki segít rajta, sehogyan nem kíméli.
Torkán szakadt évődéstől, borúsan illan a hangja.
Rosszul esik neki az élet, a fél- világot felzaklatja.

A semmivé lett látszat mögül, lelkén haragot érzek,
Szent ajkán nyüzsög szenvedésben, apró csípő féreg.
Néha se lássam így alakját, a megrágott szavaknak,
Engem ne kínozzon bűntudatának haragja!

Fetrengenek a porban, az utcákat járják,
az értetlenek álmaikat semmivé farigcsálják.
Elveszik az érték, ha nem ápolják mindet,
láncra vernek, mint rabot, utat nyitva hitüknek.

Magát szentnek kikiáltja, áldja a mindenséget.
A másikat megtéveszti, mondván: elkísérlek.
Szép- arcúnak látszik, de savanyú a ránca,
átkozódik, aljas, összedőlt a sánca.

A múlt ezer ágán a messziről hívott szelek
megmutatják jelét száz vakságnak, ne feledd.
Kezed ne nyújts nekem, amíg abból kitépsz!
Minden megkeresésed, süket partokra lép!



2010-03-09