Önmagunk

Ember ne hidd, hogy mindent megalkottál,
az Isten kezedbe semmit nem adott.
Magad romboltad le a mámor világod,
szívekbe ültettél szerelem - magokat.
Szelíddé az tett, hogy megalkudtál,
indokolt bűnbe vetve korcsosult javad.
Amit elfogadtál, látszatérzés,
sírkőre formált gyertyaviasz.
Az új erkölcsi rend játszott veled,
szedted nyugtatód, elaltatott.
A késői tavaszt szülte tél
megfogant erődön játszadozott.
Így hited maradt, bár meginogtál,
elfaragott félelmekkel követted a nyarat.
Ember, hidd! Nem felejtheted:
Minden bajod forrásában
önmagad gondolata van.


2010-03-16