2011. január 26., szerda

Gyermekként szeretni



















Ártatlan gyermeknek maradni még,
ameddig a szív még játszani szeret.
Ártatlan kézzel simogatni egy anya arcát

Mondd meddig?
Még meddig lehet?

A sárban lábnyomod,
a hóban kéznyomod él.
Az egyik összeszárad s benne egy falevél.
A másik felolvad, ha jő a tavasz.

A kis falevél lesz már a halott salak.

Megérlelni kell a kinyíló virágot,
a virágporból szétszórt csoda –gazdagságot.
Késői gyermeknek kell maradni még,
ameddig, játszani tud még a két apró kis kéz.

Pihenni csak a gondolatnak nem szabad
s kérelmet benyújtani az emlékképekért…

Mondd, meddig maradhat ártatlan a gyermek?
Meddig maradhat bűntelen a segítő kéz?


2011-01-26