Hosszú szakállt
igazított magára
a bölcsesség.
S az ész
öregségében is maradt virgonc legény
görbe ujjaival ősz és ledér, mint
az idei szerelem.
A szavak mint a szőlőszemek
felvették a változó szerepet.
Az éveknek borotválásra,
nem volt idő…
Véletlen vágta meg a magány az ihletet
mely, védtelen
érték.
A rím párja az imádság és a jótét.
Vers!
Érted teszem össze
a két kezem!
2011-01-24
