Talpad alatt csikorgó kavics,
egy marék homok vagy a lábadozó Földnek.
Kéred az Istent adjon testednek mezőt,
megtört lelkednek vesse be a földet.
Arcod mögött több ezer gondolat,
bő esőt ad egy felhő az almafáknak.
A gyümölcshúsból gazdag lé folyik,
az egyik kívánja, a másik lopja saját torkára.
Magányosan csak ázott virágok nyílnak,
a levélről minden vízcsepp félig száradva pereg.
A levágott szár alatt ragasztott váza billeg,
nem éri el a kéz a megdőlt asztal felett.
Talpad alatt ragadós vigasz,
egy marék boldogsága a tagadásnak,
kéred a Szentet adjon kezednek erőt.
Tartsa meg a forrást, mely völgyedben árad.
Talpad alatt csikorgó kavics, és
kő vagy és homok, szél hozott pora az elmúlásnak,
kéred az Istent adjon testednek mezőt,
ássa fel lelkednek a teremtő ágyad.
2011-03-05
