Osztottan, félretéve,
az ember nem életalany.
Szükségtelen életének állítmánya:
- A panasz!
Keseregve, bomlasztottan:
- Az agyamat átfúrják a szelek,
résnyire nyílt ablakomból kinézni
sem merek!
Semmisülten, félredobva
érdektelenek a bátor szavak:
- Ne szólj hozzám, mert
jól megbántalak!
Keseregve, elhagyottan,
a lélek életben marad?
- Gyógyulni már nem vagyok képes,
meg kell húznom a ravaszt!
2011.05.23.
( Depresszióellenes vers)
