/Fotó: Lív/
Harc után
Csak meg kell tanulnod az összes széllel táncolni,
ami a megtört porszemekből titokban, csempészett áruként
hordja a vakság tartalékait…
Ugyan, mit lát földi halandó abból, amit szeme elé képez a tér?
Csak meg kell tanulnod az északi széllel táncolni úgy,
hogy közben a dél áramlata kússzon fel derekadhoz,
mint védelem, a harc után.
Ugyan, mit lát még földi halandó, ki elesett?
Botlásából dereng majd ábránd s vízió,
hogy e Föld remek és bajtalan játék színtere?
Ó, de kínok közt lépeget így a cél felé az irány.
S ha megtanulsz a széllel úgy ölelkezni, mint lélek
akkor nem békéd omlását követed.
Jósolható lesz bármi menedék annak, ki féli önmagát?
S ki bátor, majd megérti miért született,
jóakarónak,
bárányok közt,
odúban,
félreetetett kecskék közt,
a szomorúság ringatói mellett.
Egyszerű boldogság által,
az összes széllel együtt táncolva,
messze fújt felhők fölött.
…Ott ahol forgószél sosem kerekedik.
2012-03-16
/A fotón egy régi, és legkedvesebb jegyzetfüzetem – talán egyetlen üres oldala – szerepel, amibe első verseimet írtam./
