Fotó: Trixler Róbert
A fák mögött
Senki sincs a fák mögött,
saját szemed érintése ébred.
Kíváncsi sarj vagy, kíváncsi test,
lélek és eszmélet.
Az elmélkedés benned messze tűnt,
virágzó álom és csüggedés a léted,
saját szemed érintése az enyémen.
Senki sincs a fák mögött,
vándor a szem, félredobbanó a szíved.
Erre –arra járó, s oly közel hozzád:
„mert végre itt van, az újra élet!”
Az öröknek múlni nem halál,
ne fájjon,
sose féljed!
2012-10-10
