Speculum

Speculum

"Az ablak": áthatolhatatlan falak láthatósága.

"A világ": Áthidaló gondolat a tükröződéseink között.

 "Illúzió?": Csak húzd el a függönytakarót.

2025.12.18.

Violarium

 Violarium

Könnyű szirom, mind zöld-fehér,

lilák-kékesek az éji mesék. 

Felkelő hajnal jár porzó bibén.

A tél még éjsötét, de

felváltja a zümmögés,

a dér elillan, 

lépteink kopogó- halk neszén.

2025.02.14.

Változatok az életre II

 

Miénk az ösvény. 

Nem az időjárás határozza meg a pozitív lélegzetvételünk, nem fontos, hogy hó, eső vagy por hullik ránk. 

A belső erőnk szab ránk köntöst.

 Vagy elbújunk, vagy felfedezünk.

 A lépések előre visznek, minden egyes gondolatunk szabaddá válik.

 Inkább csak játsszunk a napsugarakkal, hogy érleljék bennünk a kihívásokat továbbra is.

2025.02.02.

Lélekfonal

 Lélekfonal

Kívül fedél,

belül lélek.

A könyvben létező elmélet.

Toll, papír, gondolat.

Köss kezedhez, s

legyél szabad!

2025.01.30

Hajforgó

 

Hajforgó

Egy -kettő széllel forgó

friss lélegzet tovaszáll,

friss, friss zuzmarás a fű,

a fa ágán korai párismadár,

Három-négy lépés még a föld,

hogy a parthoz érj,

küldj még kétezer kérdést 

hogy felét megértsd!

*

Hajamból kifont áĺmot,

az ébredő,

húzza -húzza azt tovább

a végtelen erő!

2025.02.07.

Változatok az életre

 Változatok az életre 

A szél hangja dallammá szelídül a jegenyefák félig lehullt levelei között. Látszólag kissé felhős , a félig-fehér égen, felhők áradoznak arról, hogy hamarosan esőcseppeket hullatnak a föld színére. 

Később kitárulkoznak, a hideg-éji levegő ölébe térnek.  

Amikor megjön a téli lehelet, már a hópihék felsorakoznak a faágak melegére is. 

Így, vagy úgy, de csak egy kis ideig lesznek itt velünk.  

Mi meg: továbbmegyünk. 

2024.11.20.

* 

Az élet, ahogy folyamatosan változik, ahogy körbevesz, elcsitul, majd a “most” összekötődik a múlt gondolataival, kultúrájával, milyenségével. A jövő generációinak enni adunk éhségünkből, tápláljuk, tanítjuk őket, minden jó érzésünkkel, a kiapadhatatlan energiánkkal. Ami ugyan átalakul egyszer, egy rózsává, a tövissé, a szárrá. Esőt hoz ránk, a pusztulás előtti állhatatosság. Alázattal jöttünk, de nem kételkedően indulunk majd el. Fáradozunk, erőt kérve mulasztásainkért. Számtalanszor kérdéseket teszünk fel, de csak így tudjuk meg azt, hogy minden tettünk, vétkünk, megbocsájtásunk nem hiábavaló. 

2024.11.23.

* 

Nincs olyan, hogy könnyű lenne bármi is az életben. Nincsen könnyen jön és nincsen az azonnal megvalósul. Csak az út van, amin járni kell, ami vagy egyenes út, vagy zsákutca és maga az ismeretlenség útja. Maga a jóság vonala, vagy a rosszé, vagy a kételkedésé. 

Egy biztos, hogy nincsen egyszerűség és nincsen gyors megvalósulás. 

Az út bejárása tudást, önfegyelmet, kitartást és elhatározást kíván. 

Amiben nem a megérkezés lesz a fontos, hanem a tapasztalás, a fejlődés, a pozitív megélés magunk irányában. Azon az úton, megszakítatlanul. 

2024.11.15.

* 

A hűség szolgái vagyunk, vagy csak próbálunk háborút nyerni a rendíthetetlen viszonyok között? Ha válaszolhatnék, az eskü alól menedéket nyernék. Talán, később megmondom, hogy : aki örökül hagyja nékem szavát a szerelmére, én őt soha el nem hagyom. Csak a fogadalom, hogy jó leszek egyszer, s a szolgaságon felülkerekedem, mit érek majd, ha ellened megyek? Legyünk azok, akik megmerítkeztek egyszer abban a vén óceánban? Fogát fenheti éhség reánk. Úgyis felébredünk, ha jő az este. Vétkeink előtt. 

2024.12.04.

* 

A karácsony kora jő, a lelkekben, a szívekben az otthon. 

A tettek varázsolnak át minket, a tárgyak mind elvesznek a hó messzeségében. 

Oda lépünk, s ott reánk várnak: a szemek tükrei. 

Kitárulkoznak a vágynak, csókot lehel a szeretet, minden homlokra még. 

2024.12.11.

Jégvarázs

Kép: Köller Gábor

Jégvarázs

"Oly karcsúnak látszik ma a köd,

keresvén a föld szagát, más illat

most nem dereng.

Némán üdvözölnek, simító kezek.

Csak lehull a hó, az álló lehelet.

*

Oly rozsdafoltos e vízcsepp.

a sárga bádogtetőn át mossa el

a szemek átlátszó könnyeit

az elmúló idő

végtelen őre."

Servus humillimus sum

 Fotó: Köller Gábor

Servus humillimus sum

Éjjel sohasem káromkodom,

Nappal meg gyűlölöm a szolgabeszédet. 

Nomád ez a világ,

múltán a feledéshez közel - mégis messze járok.

Sötét ez a század. 

Vak forgatja aranyát , 

s látja vájatlan gödrét szemének ?

*

Nagyapám csak hetven volt, 

azt mondták beteg. 

Tudom abrakon élt fogságban bent.

Akkor a legszebb az ezüsthold, 

amikor még

" rejtelmes az a sziget".

2024.10.19

Megtisztulás

 

Fotó: Köller Gábor

Megtisztulás

Szegénység ez, lehet.

Tisztítótűzben egy a baj: Mindent megteszünk nekik. 

Piros már az ég alja is.

Cimboráim mellettem ülnek, 

a mezőn fakasztott ágak fekszenek, itt a tél...

Tisztítótűzben: két óra est bőven elég. 

Örömömben, szememben sohatöbbet meg nem látsz; 

Míg hideg van, addig a kályhától jobbra találsz. 

Töprengő kivárást, a holnap igazának.

2024.10.20.

Pergama

 

Fotó: Köller Gábor 

Pergama

Akivel boldogabb körülöttem a kivirágzás,

 azzal az oda-visszaúton jót cselekedem.

Felnövő leszek a fákhoz, érző az imához.

Önmagam megfontolom, 

mert egyszerűbb egy gondolat, 

mint amit mondhatnék neked.

Szemed láttára kifordulok ebből a gondolatmenetből:

Mert egyszerűbb példa illene csak hozzám. 

Figyeld, amit nem mondok: 

porból senki sem könnyez aranyat,

a magány háborúja korán, 

s törvény szerint váltja le az Urat. 

Mi meg bámulunk csak a Napba!

Ujjaink között folyik el seregünk haragja: 

átok ez, a vérző bőr sebének.

Kései harangszó áldja meg a felleget.

2024.10.19.

Aphrodité

 

Aphrodité

"Anyja pillanatra megtagadta,

 mikor hunyni próbálta fiatalságát. 

Lám, beszédes kedvét, szája fölé rakta. 

Homokban kúszott, s kardját torkon ragadta!"

*

Fölköszöntött vágyat újra az őszi pokol, 

bömbölt tőle a sereg. Hullott a hazátlan

lábainál az eső, taposták a sarat a félő Istenek.

*

Már magam is megnézhetem, 

vagy fennakadhatom valami nyomor közén.

 Közepét úgyis láttuk már.: a gazdagság olyan,

mint az idő, elmúlik úgyis.

A jajgatás, s a közöny,

mind csak klóros víz,

kék és a levegő. 

Tornyai derengnek a mezítlábas hegyeknek is.

*

Ha a kalász ép, s kezembe frissen ér,

már belenézhetek a szemébe a búcsúzásnak.

Mert amikor háború lesz, 

ami megmotoz minden élőt, 

a zizegő sóhajók gyökeréig 

néz vissza a perzselő rózsavirág.

2024.10.19.

Földabrosz

 

Kép: Salvador Dali, Vermeer szelleme.

Földabrosz

Térkép: Egy körülölelt, megkerült határvonal.

 Ami azt illeti ide oda kacskaringós. 

Átkelnek rajta fodros terepek, növendékek álruhában.  

Minden állomáson levetik különböző énjeiket. 

Tagadhatatlanul gyűlölöm a háborút, 

az átrajzolt hálók örömünnepeit. 

Mint pók a falon, tekergőzöm egy jó pillanatért.

*

Közelgő

A túlérett tavasztól becsapott lesz az ébredés. 

Viharok döntik el, ki lesz megtisztult,

s kire vár, a sohasem holnapja. 

Estére úgyis kiderül, 

mert rekedt a pokol hangja: 

sejtelem a füstje ennek a túlvilágnak. 

*

Szólits csak: Engemnek.

Engem őrizz csak! 

Mint az egyetlen kortyot torkodban.

A sok gonoszság majd tengerre veti, zord teremtményeit.

2024.10.19.

Ébredések

 

Kép:  Szinyei Merse Pál, Palermo (Vitorlás a tengeren), 1903. 

Ébredések

A szélnél most hűsebb a tenger,

vizek hátán száll gyöngyszárnyú galamb,

apró mélyedésbe bújt az átok, 

ami felsebezte a nincstelen jelmadarat.

Ilyen a Föld most, félbevágott csónak

hál hajóm alatt.

Partot keres felnövő ágán a lomb, 

Noé arcán beárnyékol egy fénysugarat.

Kezem kinyújtom én, repeső bealkonyulásig, 

amíg a némaság kedv közeleg, 

fogódz jól szívébe a békevilágnak, 

mielőtt még felébredek.

    

2024.10.03.

Experimentum

 

Kép: Salvador Dali, Keresztes Szent János Krisztusa. 1951.

Experimentum

Amikor hallgatsz, ifjabb éveid súlyán keresztül,

tudsz,-e kérdezni hűségem virágaként:

Friss vízről, az erek egyensúlyáról?

Látod-e nyarad varázsolt búzamezőit

messzi éjszakában, gyermekkorod szelídségében,

Bizakodván, hogy neked azt mondják a porszemek:

Szomjas -e Föld, s kerek, az Ige megkötözött figyelmében; 

ott az a sárkányfej had, ami keresztülvágtatott egykor a vastag nehéz hópatakokon...

Csak téged óvtalak, hogy szolgává ne tegyen az az ismeretlen harmatcsepp-csillogás,

hogy lassabban érhessenek vissza azok a temetetlen fák,

amiből a Mindenek kezdete közeleg,

egy föloldhatatlan ökölből, Názáret-felől,

a föltámadt törvény-ostoroktól,

Látsz-e még? Vagy semmik leszünk, s

a porló leheleted föllelem,

mint homlokod szirtjeit, földerítetlen arcod bársonyát.

2024.10.02.

Várakozás

 

Várakozás

Mi végett- én úgy gondolom, 

a buszmegálló helyes tér.

Átemel a tudat..

az úton túl: nagyon kései már

lepkeszárnyon táncol a virradat.

Mi végett? Az állomás teli, körülöttem túlápoltak a fogak.

Itt várok, állok..

Míg érkezik egy új indulat.

2024.09.19.

Fellegek

 Fellegek

Kép: Furján Rita Gyöngy

Nyughatatlan a létem, s a magam démonait keresve: 

mint a szenvedély lángját azonos türelemmel, hogy viseljem, őrizzem feléd?

Ártalmatlan és bölcs álmaid karcolom,

a szavaim az éterbe hajolnak,

tudjuk, hogy kinyílt közöttünk a csend.

Az ajtó, amin tulajdon tested-mozdulatod harcolod hozzám.

Tenélküled csak az előszobában figyelném, amíg kialszik életemen túl a harmadik halál:

Egy a sietség miatt,

kettő önnön szomorúságában,

háromszor néz vissza rám, az eszmélet, egy más világ.

2024 04 25

Kikötő

 Kikötő

Kép: Berkics Erika

Mit gondol a teremtő?

korhadt faág elbír -e még engem?

Örül, aki nem fogja fel azt

ez a föld mivé ágyaz be,

a beteljesült szív-sebemnek.

2024 02 07

Tizennégy

Tizennégy 

Elvitatkoznék veled jó darabig,

úgy, hogy közben majd meghalok,

nem ismerem a titkod, nem ismerlek,

Így tekinteted sem tudom.

Elmondanám még újra, ugyanazt és

amit érzel,

de máig félmeztelen az életem,

teljesen kívánom,hogy lépj ki a ruhádból,

rajtad csak az illatod, az illatod legyen!

Elméláznék csak veled, azon ahogy létezel,

Nagy sétát tennénk a fény-lombokon,

a Nappaltól az éjszakán át, 

csak egész-mosolyt ölelhessen ölem,

Sosem aranyból készül a legszebb perc, csak hamu az, édes hamu, mint Te énnekem.

2024 02 14

Álomcsók

Álomcsók

The kiss by Gustave Klimt 1862

Olyan testtelen ez a világ,

marakodásainkat söpri a borzongó szél.

Rekedten kiáltok kimondani a lehetetlent.

Már szinte történelem ez a lázadás,

már csak kupac a könnyűnek tűnő kétkedés,

szerintem kár fáradozni,

fáradtan lehajolni sorsomért.

Úgyis csak hamu vagyok,

fogaim közt ülepszem,

mint a keserv,

ki igéz még szerelmet szükségszerűen,

ki fütyül a megmaradt kudarcra,

még a gőgje is meghozza a dalom,

ennek a szótlan figyelemnek.

Mert oly testtelen is a világ,

aki voltam, már nem fegyelmezhető,

de azért szeretlek, mindig

hervadt felleg,

szeretlek, mikor nyílsz álomvirág.

2024 Jan 31

Virradat

 Virradat

Kép: Kaponai Veronika Orsolya

Új eget teremtek

Isten markából remeklek

szakadatlan világot,

bűnt megváltok átszúrt indulatokból

Ennyi lennél felelet?

Esténként gőggel átitatott

szemérmes leány?

Ráeszmélnék jelenésedre.

Soha nem metszettem önmagamból

Itt végül fújt a szél,

így szerettél - mozdulatlan

könnyű érintéseddel nyújtóztam át

Örök álmaimból, 

Feléd igyekezvén tettem azt: vártam

most télre jő tavasz, színesek az árnyak.

Nézz körül hajnalban még nálam: 

emberarcú szerelem.

2024 Jan 9