2011. június 24., péntek

Antidepresszáns




















Osztottan, félretéve,
az ember nem életalany.
Szükségtelen életének állítmánya:
- A panasz!
Keseregve, bomlasztottan:
- Az agyamat átfúrják a szelek,
résnyire nyílt ablakomból kinézni
sem merek!

Semmisülten, félredobva
érdektelenek a bátor szavak:
- Ne szólj hozzám, mert
jól megbántalak!

Keseregve, elhagyottan,
a lélek életben marad?
- Gyógyulni már nem vagyok képes,
meg kell húznom a ravaszt!

2011.05.23.

( Depresszióellenes vers)

2011. június 19., vasárnap

A pénz nem beszél, a kutya harap!















Hiába van mérhetetlen vagyonod,
aranyad és gazdagságod.
Pénzért nem árulnak tisztességet,
nem árulják kimérten az áruházak:
ez nem felvágott, nem adják rúdban,
nem farigcsálják.
Szembogarad kitárul, ha megcsodálják…

(a csillogást?)

Nincsen tíz deka értelem megvehető,
nincsen egy kiló húsz deka elvehető még ebből is kérek”.
Ki nem dolgozik, ne is egyék?”
Vagy aki lopja a pénzt, maradjon az éhes?

Élet van és a vége, meg
az ész, a mindennapok,
és nem tudod, hogy terített asztalod mellett az egy falatot
Isten adta!

Aztán a többit is, amihez nem férsz,
mert tele a kezed.
Azt hiszed, a mindent megkapsz "az a jó" neked?
Nem kell bevenned a királylány-történetet,
úgy hamisan mesél, ahogyan te ismered…

Ami kell, a hited.

Tanulj meg imádkozni a gyermekeddel!
„Fiam minden korty, amit iszol áldott, s
minden szó, amit érte írsz, nincs leírva sehol máshol.”
Csak ott, ahol az otthonod van,
ami nem lego vagy kirakó játék.

Ajándék.

Mégis elvehető, és nem hagyhatod,
mert a szíved a NAGYHATALOM. A pénz csak a lelkedre ül.
Két kézzel üt, a bordád töri,
tőle nem kapsz levegőt.

Van erőd?

Neked még dolgoznod kell!
Sokat!

2011-06-19

Lív

2011. június 17., péntek

Forradalom és alul-hatalom

Forradalom és alul-hatalom


Házasságot kötött butaság és kifogás.
Kifogás bután viselkedett,
butaság kifogásolta a véletlen helyzeteket.
Kifogás fogta és elköltözött,
butaság elunta, hogy ő megkötözött.


Butaság nagyon szerette kifogást,
butaság keresni kezdte kifogást.
Rá is talált. Kifogás zokogott:


Kifogás okos akart lenni, nem buta agyhalott.
Butaság dühös lett, kifogott rajta:
Megszületett a tudatlan(ság) és a semmit nem akaró új (h)arca.




2011-06-15

Változni a csendben
















  
Változni a csendben



Tudsz –e változni a csendben?
Látni benne fénytelen árnyékod hajnalát?
Tudsz-e változni a csendben?
Simogatni arcvonásaid múló dalát?


Gyermekeink szobrai vagyunk,
A mi képzeleteink az övék.
Tudnak-e változni a csendben?
Vajon, elhiszik e még?




(2006)


2011-06-17

2011. június 1., szerda

Lív

Ige

Ne gondoskodj házadban titokban
bújtatókról,
ne növessz fát egy kihalt
lyukból.

Ne indítsd sereged ködös éji
homályba,
akit két szóra nem bírsz, ne kérd
vallatásra,

(Ne hívd az indulót
vissza-vágányra.)

A bűnösnek várást adj
eleget,
s magad légy a megtestesült
türelem.

Elmehetsz,
te vagy a világ.
Lépj!
A tett előtted áll.

(1998)

2011-06-01

2011. május 26., csütörtök

Plasticpolitika’

Az igazságot ne keresd,
az igazság megtalál téged,
bár, ideje korlátozott ígéret.

Hallasd a hangodat,
hallgasd a madarat,
mielőtt kivájja szemed,
hogy látni véld a valóságot.

Nézz szét, merre haladj,
összedőlsz a térded alatt.
Nincs ősi jelkép, iránymutatás,
félredől fejed, sebez mesterkoronád!

Az egység, a nemzet korcsosodott,
szétvált kép lett, ami összetartozott.
Eltérített agyak hatalomra nőttek,
változásra érett terveket ölnek…

…és az óriás árnyéka görbe,
a törpe hát erőtlen egyenesedik,
apró kéz a harcért felér, az élelem
mind egy csőrbe söpretik.

Eldönthetik?

*

A kínai áraz, a magyar hitvallás mind a polcokon,
a „jó felfogást” alul kínált portékának sorolhatom.
Az ész kétkedő, gyónásra nincsen jelentkező,
ez itt a hungarian selejtező…

S jaj a hazugokra!
Isten báránya, te elveszed a világ bűneit!”
A becsület mérhető árucikk.

Nem szeretem azt a világot,
ahol betonba építik a fákat,
ennyi erővel börtönbe is zárhatnának

börtönbe zárhatnának azok az ágak….

2011-05-26

Lív


Loneliness

A magány útját követeltem,
hogy csak én léphessek rá.
Törvényt szítva éltem,
megszánt a hazugság.

A magány útját láttam,
kettétört az állomás
hol meg - meg álltam.
Sehol sem voltál, égi vágy.

Nem voltál.
Nem érintettél,

mindig csak félrevezettél.
Most menekülök félve,
akaratlanul.
ketrecbe zárt a szívem, most
újra kitárul.

A magány elfojtotta hangom ébredését,
Lelkem összetörten
sírtam, hogy légy enyém,
de nem voltál, nem kértél.

A szavak mind illúziók,
az arcod.
a véred:
mind ismeretlenség.
Eltűnt a régi remény,
szótlanul hív a Sötétség, a Nap felé.

Arcod ma sápadt,
Nem nézel rám.
Nem figyelsz,
hogy rám találj.

Arcod ma is ismeretlen,
becsukott fényt látok én.
Az elképzelt gondolatok fájnak,
mozdul bennem csöppnyi vér.

Arcod ma néma,
érezd, lüktet a hév.
Utolsó szóval vége,
nincs tovább.
A kezdet ugyanaz,
mint a vég.


2011.05.26

( Álmaink Naplója, dalszöveg. Részlet)