Mint azelőtt

Mint azelőtt...

Szolgálóleány e az élet keble,
vagy kisded tápláléka a szeretet?

Mint azelőtt,
mint azelőtt, hogy megismertelek,
voltál játszó gyermek,
számhoz szavakat öltő kamasz,

Első csókja éjféli nyárnak,
bölcs végtelenje az önfeladásnak,
Csalóka egyszeriségnek,
mert örökké akartalak!

Levél ér-erezetében,
versengő lélek ölelésében,
mint amikor,
mint amikor eszembe jutottál.

Ott néztelek, álmod felett,
Tőled nem szabadulva kérdeztelek,

mert szép volt lehunyva az a szem,
mint amikor még nem ismertelek,

nem köszönt reám tűnődésed,
önfeledt kéz nem szorította kezem.

Mert leszállt az éj,
körénk idomult a béke,
csak szüntelen,
Szüntelen...



2019.08.13

Legbenső végtelen

 Legbenső végtelen

A tükörben olyan ábrázatom,
olyan idegen még, de
téged látlak magamban,
midőn meggyötört lelked
volt a május,
volt esztelen világa az elveszett időnek...

Most megtaláltam viharzó
túlélését a tördelt lépteknek,
hogy újra szaladni vágyjanak,
az ágyon ne feküdjön mellettem
gyávaság
S behunyt szemmel is visszanézzek
érintésedbe....

Hogy a ragyogáson túléljünk szomjúzó
terméseket,
hogy ne egyedül simogass érzéseket, hogy
ketten hamvadó gyertyák legyünk,

Mikor a tükörben szabaddá lesz ábrázatom
mintha Te Én lennék,
S Én a Te lennék...

Orcádon suttoghatom,
a legbenső végtelent.

2019.08.12

Az ég hadai

Ó, mily dühe lehet a kedvnek,
ha nem figyelnek rá oly kedvvel,
s visszacsendül fülembe
a csend utopiája...

Rémesen botlik a holdfényben
a Vénusz, ha kilopakodik arcát eltakarva,
tévedhetetlenül vágyik a égi útban maradást lelni, de
arra rendeltetett, hogy öltse fel magára
törekvő jelmezét.

Új pusztulás, ha a szépnek sokfélesége
halott, adj szemeidből legördült könnycseppeket
záporoknak...

Teremts legyőzött hódításokat
Adj választ az univerzum morajának,
adj ismételhetőséget, hogy a mindörökké
serege ifjan kiáltson hadainak

feloldozást...

2019.08.11

Csöngess be!

Csöngess be!

Csöngess be a szívembe,
bőröd selymén érints virágzásba engem.
Teríts meg asztalodnál, hogy ne éhezzem a terhet.

Kóstolj meg,
ne ereszd útjára létezésem mélyét

csak feledd azt, amit tud úgyis messze vinne a
 szél,


S amikor felemelsz majd,  arcodon delel
 sugara minden kívánságnak,
amitől ékes lesz a rét,
reménnyé éget a tűz.

Bízva minden kétségek között,
bármi emlék helyett,
 a szerelemmé nyílik otthonunk.

2019.08.11

Töredékek III

Töredék III

Ó, de hasztalan a reggel!
Szemeken ül megfejthetetlen varázs,
kint az ablakból a hold néz be a fátyol alól.
 Ezüst leple jajgat a falak közt.
Úgy aludna még az álom...
S a hajnal nedvesen csókol szájon,
nincs más csak születő ébredés.

*

2019.08.08

Töredékek II

Töredékek II.


Csak a csend képes elragadni,  ékszerként -csillagként tündökölni,
Egymásban- félően játszani dallamot,
ha föltekint a szív álmodni még.

*
Fél szemmel figyelem
gyanútlan szavak mentén
szikrázó gondolatod.
Nem szorongat az éj,
az esthomály feloldozást vár,
a hajnal ábrándjaiért.

*






















2019.05.07

Töredékek

Töredékek

Elvesztem benned,
mind néma fény a tavon.
Hullámzó álmaimmal
ébren csodálkozom.

*
Oldhatatlan a mérték tüze,
suhanva elszalad az éj.
Egyedül a léptei mögött
félem tekintetét a vágynak.

*

Ha hallod belül önmagad,
ne hidd,
szabadságod rabja vagy.

*
Kincsed tán szabálytalan,
nincsen messze még idő,
a szíved végül ölelésbe ér.
*

Feledés.

*
Végzet.

*
Oldhatatlan remény.

2019.08.05

Trió, ébredések...

Október☀

Repülés