Ki nem kap levegőt?

Fotó: Kovács Gábor



Így néztek rám!

Tán, bűnöző vagyok?

Becsületes munkáért,

éhbért adtok elvásott

kezembe!

Titeket nem érdekel,

hogy vérzek!

Minden, csak az érdek!

A közmunkás nem munkás,

színjáték ez is,

hisz te nem vagy itt!

Szükség nincsen rám,

rám fenyítetek csak,

ti báb mosolyok.

Akiknek szívében a hatalom a lét,

az felejti, hogy embernek született!

Holt és feledett lett a becsület!

Cinikus álmokat kergettek

magatokhoz,

mikor éjjel nyugovóra tértek,

nem ismeritek az imát!

Úgy ölelitek a földi vagyont,

hogy abba belefullad az egész világ!

2011-10-25

Lív

Töredék nélkül

Töredék nélkül nincsen cseppnyi rész. Cseppnyi rész nélkül, nincsen egész.

Az álomnak az élettere a sok - sok szövevény. Áthajol az ember felett, amikor alszik és némán homlokon csókolja.

Csipp-csepp...érzed, a körülötted zenélő cseppeket.

Amikor a szem már nem bírja, a cseppből egy nagy tenger lesz. Az egyik csepp keresi benne a másik cseppet, mert meg kell találja azt az egyet.

Olyan ez, mint amikor végtelenné válnak a lelkek…

Egyszerre minden, ami körülvesz, táncol és teret ad a kibontakozásnak...

és amikor csak egy fél csepp gördül az arcodra, a másik felét majd a nagy szövevényrengetegben megtalálod,

mert a boldogság majd elsírja a másik felét. / Fotó: Kondor Tamás/

*                                                                                                                                            

Felszárít rétet a csend

halk dallam hívja gyónni

a felleget,

emlékekbe kapaszkodik

a fény,

átsuhan az árnyékán

szövevény.

A Nap csak nézi,

s nem figyel…

Szól a Holdnak,

                                                                                    ma nem delel.

/Fotó:janaanagy/

2011.08.28.
(lásd: http://kepiroliv.blogspot.com/2008/11/szoveveny.html)

Gondolatban

Fotó: janaanagy

Ha nem lenne papírom

sem tollam,

a homokba írnám

az életem.

a partot mosná

a tenger

vagy Duna,

mindegy lenne énnekem.

Velem lennél a szavakban,

az apró törmelékben a szívünk,

s a vágy.

Innánk a szerelem

éltető óhaját.

A gondossá tervezett

holnapok álomvilágából

újra ébrednék

egy örökkévalóságban:

Veled.

Isteni világban megfesteném

az arcot,

mely fentről figyelné

a végtelen eget.

2011-10-07

Keresztút

Egy lélek vagyok,

nincsen testem.

Előttem az út,

rajtam keresztem.

Az ész merész, sok a hegyke.

Ki lát ma abból, ki vakká tette?

Így kérd meg azt, ami sosem kellett!

Karónak kötél nem ítélet!

Egy lélek vagyok,

nincsen testem.

Előttem az út,

rajtam keresztben.

2011-10-02

"Olyan dolgokért adunk ki pénzt, ami a természetnek ingyen van."

Lív

„Isten látja azt, amit alkotsz.

Miért akarod meggyőzni őt?”

Mintakép Földdarabon

 Fotó: janaanagy





Mintakép Földdarabon

I.

Fogadj el! Örök bölcsesség szolgálatára!

Két remény, virágzó hajnalára

Egyesíts szavaiddal

Bennem dallamot

Elfeledtem,

El voltam veszve

Szívem kolostorában,

Mintakép Földdarabon.

II.

Elmész – e úgy, hogy itt sem voltál?

Érzem: Szemgolyónk szeretkezne még,

Látomásként tűnődök benned

Apró Föld darab

Képzetén.

III.

Elfeledtem!

El voltam veszve,

Két remény: virágzó hajnal dallamát súgta

Örök bölcsesség szolgálata:

Egyesített szavaidban.

Földön túlra.

*

Part

I.

Előre lépsz, s hátracsúszol

A parton vergődve

Hullámokat ugrasz át.

Kiszínezed az égbolt kosarát

Az erőd sokaságával

Ha szomjazik a hold

A nap ezüst sugarával

Aranyba borul a világ.

*

II.

Előre lépsz.

Fehér ködben izzó

Halhatatlanság barlangjába

Jutsz.

Az örökké elmúlik egyszer,

S a végtelen álmoddal hasítasz

Magadon sebeket.

*

III.

Sétálnék, ismeretlen partok mentén.

Sétálnék ajkaidra némán,

Keskeny vonalak hegén.

Az élet vonalán.

Kezed marokra szorítva

Véred szívembe homorítva

A holnap elmúló szegletén.

(2006)

2011-09-21

Lív