Fotó: Kovács Gábor
Fanyar áhítattal vártam
kiábrándult vallomásod.
Híg véredben bódulva kerestem az
átkot.
Éreztem suttogásod,
a magadban felépített válságot.
Láttam
testem, kinyíló virág teher oltárán kívánta
azt a vétket,
ami bántotta szívem.
Érezvén a kínt,
húsom az ítélet gondjaként
ontotta könnyeit.
S a lázadó buzgóság
mosta el ég és föld között,
a magány fonalának martalékait.
