Ugyanúgy

Kimondom néked szeretlek!
De mondd: Miért hiszem azt, mit sem ér?
Talán, mert nem érzed Te sem
ugyanúgy nem érzed, ahogy Én.
Kimondom néked: soha nem voltam itt.
Ki veled volt, emlék volt mindig is.
Jövőből képzeltem ide magam,
meg sem születtem még.
Nem vagyok Önmagam,
árnyként ismerlek rég.
Kimondom néked:
Valómban egy perc, egy pillanat halad,
örökkévalóságban egy cseppnyi fény:
arcodon ragad.
Minden lélegzetvételedre álom,
végtelen messzeség érkezik,
Reá várok,
mégsem vagy itt.
Kimondom néked: Szeretlek!
De mondd: Miért nem mondtad eddig is?
Talán mert,
ugyanúgy meghaltál Te is szívemben,
ugyanúgy ahogy Én benned is.