Mielőtt zár csuk a szájra
becsípődő cipzárra,
az ember hátába nyilall
átkozottul áthidal.
Belé áll – mindent felzabál
a nyál senkije lesz.
Szaggat – tekerget,
a padlóra elfektet.
Ordítva mozdul el,
fogait vicsorítja fel
asszonyára.
Hiába – nem érti,
derekát se félti.
Nyelvet öltöget,
homlokot törölget.
Elharapta!
Ájul
mielőtt zár csuk a szájra
gyógyírjául.
