Fotó: janaanagy
Kezem kezedre tévedt vándor
elhagyott szülőföldben nevelkedett
búzakalász szemek látnak
új erőt, új időt
szépséget a változásban.
Szemeidben révedt ráncok
dacolnak bennünk,
gyönyörűségünk a kor,
a mában éledt gyászt temetjük.
Temetjük, mert menni vágyott
karjaidban szőtt szeretet font imánkon
ébredő álmot
hozamot hajt az örökkévalóság mezején.
2010-06-03
