Folytonérők’
Amikor a fa félbeszakad és
öregségbe tévednek a kérgek
úgy az ember is megszakad,
földre esünk az elhajló térddel.
Egy őszbe még kapaszkodunk,
hitet őrizve könnyes leveleinkért,
folytonérővé’ szeretném kérni
azt a bibét amit Isten poroz még.
Amikor az a fa félbeszakad, így
vénülnek a kérgek,
fakad a sebből ezerzöld’ rügy
fiatalság a születésre.
Mert mindenki olyanná lesz,
amivé ez a Föld beérte,
imádkozók vagy némaságok,
de véteknek gyümölcse.
2010-06-04
