Nem festem ki a szemem,
nincs szükség
csalfaként ébreszteni az összetartozást.
Lásd,
nem húzom körbe a szám
hamis ecsettel ákombákomot festenék
a szerelemre.
A megírt regény tartalmát ismerem
szívemből rajzolom lélegzetvételed
az a hely, ahonnan
a mozgókép elevenedett
sosemvolt’ fekete – fehér.
A mogyoróbokor inti levelét,
kínálja a tejes érést, kissé
éretlen- megért koroknak
még őszre is tartogat a kóstolás emlékéből
falatnyi ropogást.
A szomorúságban nincsen boldogulás
a hűvösebb szeleknek
feloldozás a forróság alóli
fél-csend.
Nem kenek nyakamra az illóolajok nedvéből sem,
a Napról árnyék-fényt ámulok.
Menyegzőjére gyűjt időt a Duna és homok
alapozza az eljövendő évek örömét
az apró lábnyomoknak.
A lépés változó,
az élet ugyanaz.
2010-07-12
