Saját magad viszed koporsódba,
vagyonod már nem fér össze veled.
Az apró forintnak, rózsafüzérnek,
adj magad mellett helyet!
Mozdulatlan békéd
a súlyként faragott tölgynek adod.
Otthonod selyemből készült,
Isten keze neked ágyazott.
Az özvegy is indul,
holnap a kertjében nyugalmat kér.
Tűzre rakja az emlékadagjának egy részét:
bizonyítványt, fényképet, képes üdvözlőlapot.
Eltüzel minden írott
formában tárolt kézmozdulatot.
Jönne az utókor cserélni házat,
virágot, abrakot.
Kék lángok közt a forróság,
fogatlan úr lesz a salak.
A pernye száll,
a lélek füstje anyagon nem tapad!
Tapadhatatlan sárból
a test sem gyúrható össze.
A feltámadás élte ott van,
a hívő emlékezetekben.
2010-11-20
