2011. július 25., hétfő

ÁLOMNAP















Mi akarsz lenni te, élet?
A lényedtől elégek, egészen.
Megfordítom a Napot,
hátára fektetem a holnapot.

A tegnap egy időre elveszett,
a sugarak nem kívánták a bőrömet.
Hogy hozhatnám vissza már,
elmenekült.
Az égen megszédült
és elterült.

Lapos lett a Föld, a Hold
álmatag,
a tegnap lebarnította az
az arcomat.

Rég bolondját járatta a szél
velem,
rossz időt sodort elém,
a féktelen!

Engem hordott porszemekből
összerakott,
téged adott, hogy érintsem

a holnapot,

a holnaputánt,
a végtelent.

Mit akarsz tenni még,
mivé legyek?

2011-07-25

2011. július 20., szerda

Szerelemlét















Te is földből vagy,
porból ami széthull, ha jön a szél.
egy kéz vagyok egy másik kézben,
szorított csontok között
valós szerelem.

Nem képzelet,
önnön s magam kitalálója.
Nem!
Érzés vagyok neked,
nem alkudott tavasz.
Elfogadom az ígéreted,
hogy szeretsz.

Te is vízből élsz,
s lélegzel belőlem.
ha elfáradsz bennem álmod
összekulcsolod.

Elenged egymástól a folyó,
amikor a lélek már nem ér utol.

Nem képzelet ez, hanem élet.
Porból jött, ami széthull, ha nem vagy itt nekem.
Egy gondolat vagyok,
neked emlék,
csontjaink között valahol félúton.

Törés.


2011-07-20


2011. július 12., kedd

Dalszöveg: A hajótörött (Egy félretett gondolat)


„…A sovány naplóm lapjai,
apadt tinta nyomát őrzik,
amit kezemben tarthatok még,
van, ami örök menedék…”

Egy érzésemnek hirtelen nyoma vész,
zátonyra ér messze a vizeken.
Becsukom szemem,
hogy ott láthassam magam,
ahol egy félretett gondolatból igaz mese lesz…

Előásom a félretett sorokat,
mint homokból a rejtett kavicsok
megdörzsölt erejét,
különc partokra terelem, hogy találja meg,
a gyógyírt, hogy betömhesse szétnyílt sebét.

Elűztem őt:
Lett számkivetett.
Mint az a szerelem, ami álmokat
rabságra épített.

Egyedül a semmiben,
gyalogló szúnyogok lábaira lépek.
Éhesen, a reményről mesélek:
Mesélek a tájnak, a kietlen világnak.
A bozótok ebédjét megkóstolom.
Nem válik íze érzésem javára,
eldobom, nem marasztalom.

A félretett gondolattal alkudozom.
Az érzést halványan kémlelem,
a dühvezér markolja szívemet.

Nincs tervem, de van ötletem.
A várás egyre apad, mint az éhező
és egyszer majd engem is
eltűntet az idő…

Az érzés vezére megtörik,
az érzés ereje elfárad.
Az érzés ereje, a magam ágya.
Egy élet így elveszik,
egy emlék leszek nélküle.
Aki meghal, ha nem kérdezik
a felismerhetetlenen túl létezik

egy térkép nélkül látott gondolat,
nem csapnám be, mert ismerem,
őt tudom, ő kell nekem.
Az igazságérzet csak félelem.

Elűztem rég…

Az érzést halványan kémlelem,
a dühvezér markolja szívemet.
Nincs tervem, van ötletem.
A várás egyre soványodik
és egyszer majd
eltűntet az idő…

A jobb létnek szüksége fáradhatatlan,
van jobb vágy, amit kérhetek.
az erő képvisel, a maradás merő bűn,
és gyónni van hitem. Istenem!

Keserű gyász nem találhat rám.
Vannak rejtjelek.
Nem ások barlangot kincsekért,
nincsen királyi korona fejemen.

A szomorúság oldhatatlan,
a remény meséje a nincs hangjaitól él.
A képzeletem maradványa rajtam
már nehezék.


Lehetnék jósasszony, rabszolga, vagy szerető.
Élhetnék homokban, mint elrejtett levegő.
Ragadnék hínárok közé, mint haltetem.
Mérhettek hamuként gyémánt- mérlegen!

Fenséges században nem élhetek,
fejszével töröm szét a „miérteket”!
Halovány, nem látni rajta éleket.
Elvásott, elkopott.
Messze eltemetett.

Kifestem újra gyönyörű jellemét.
Arcodon látom, hogy hazajött.

Nem volt Bermuda háromszög…


(2006)
2010.10.10.

Lív

2011. július 5., kedd

Jelek

Az óvodában macskafej volt a jelem,
szerettem a hátizsákos egereket.
A gyerekek csúfolták a kiskirályt,
piszkálták mert sohasem kapált.
A parasztjelvényben dolgos volt a sereg,
de senki nem ment érte ölre, háborúba,
s a bíró nem mondott felette ítéletet.
A korona pityergett, nem volt ő kiváltságos.
Akinek lapátkéz volt a jele, pofozta újjá
ezt a kis országot!


2011-07-06